HTML

isoldeolvas

Friss topikok

Címkék

analízis (10) antipszichiátria (1) Arsan (1) Austen (1) Auster (9) Baddeley (1) banks (2) Barabási (1) Baricco (2) Bauer (1) Baxter (1) Bentall (2) Bester (1) Bloom (1) Bradbury (1) Brautigan (1) Brown (1) Chandler (1) Changeux (1) chicklit (2) Csepe (1) csermely (2) Csermely Gyula (1) Csíkszentmihályi (1) Cunningham (1) Dahl (4) Dick (1) Dylan (1) Edwards Jones (1) életrajz (3) Ellis (1) eroszak (2) Evans (1) Fable (3) fantasy (10) Fejős (1) film (1) Firefly (2) flow (1) Füredi (1) Gaiman (9) Gordon (1) Grahame Smith (1) Grimwood (1) Gyacsenko (1) Haddon (2) halozat (2) Hamilton (1) Herczog (1) Herman (1) Hobb (1) Hoffmann (1) Hornby (1) Huszár (1) Huxley (1) Hyperion (2) interperszonális (1) jóga (1) Karterud (1) Kehlmann (1) kepregeny (2) képregény (1) Kesey (1) Kinsella (8) kognitiv (7) Kosza (1) krimi (4) Kullmann (1) Laurie (1) Lázár Ervin (1) Lehane (2) Lelord (3) Lénárd (2) Lurija (1) Malan (1) Marquez (1) Maynard (1) McAffrey (1) McCullough (1) Mero (1) Miller (1) Mitchell (1) Moore (7) Morgan (3) Mórotz (1) mozgásterápia (2) Murakami (1) Nemeth (2) Niffenegger (3) onsegito (1) Orlean (3) Pelevin (1) Perczel (1) Perez Reverte (1) pratchett (4) pszichiátria (1) pszichoterápia (5) pszichoterapia (22) Racsmany (3) Rados (1) Raffai (1) rehab (2) Ross (1) Salinger (3) Schatzing (1) sci fi (28) séma (1) shopaholic (5) Simmons (2) Smiles (1) Steinhauer (3) Stern (2) Sullivan (1) szelfpszichológia (1) Szendi (2) Szerb Antal (1) Szőnyi (1) sztrugackij (7) tankönyv (5) Tényi (1) terhesség (2) Tokaji Zsolt (2) TothKrisztina (1) Townsend (1) trauma (2) Tringer (2) utikonyv (1) vancsa (1) Vian (1) Vígh (1) Waltari (1) Yalom (3) Young (1) Zafon (2) Zelazny (1) zene (1) Zsoldos (1) Címkefelhő

Ross Károly: Harték

2006.06.12. 19:06 isolde

Nyilván értelmetlen lenne elfogulatlanságot várni tőlem egy olyan könyvvel kapcsolatban, amit maga a szerző postáz nekem "isoldénak, a reményteljes ifjú írónőnek" ajánlással, egyébként is alapban elfogult vagyok a soproni írókkal, a Sopronban játszódó könyvekkel, és az általam személyesen ismert írókkal külön-külön is, hát még egyszerre.

Tehát. Hasonlóan a szerző előző könyvéhez, ez is egy ilyen karakterorientált regény: a sztori nem fontos, a szereplőket viszont alaposan megismerjük. A történet nagyjából a három főszereplő (Hart, neje, és az ifjú Rob) belső monológja kissé Virginia Woolfos stílusban, amit szeretek. Hartékkal mindenféle történik, ami az életben az emberekkel szokott: Hart munkahelyén intrikák szövődnek, Mária félrelép, Rob kissé beleesik az unokatesójába, Hart nyűglődik a bakterházakról szóló könyvével, Mária nyűglődik az angol nyelvtankönyvével, Rob be akar kerüli egy focicsapatba - ilyenek. Pont, mint az életben, és ettől igazán ütős a könyv: annyira hitelesek a karakterek, a beszédük, a gondolkodásmódjuk, annyira igaziak, annyira valódiak, hogy - kedvenc fordulatommal élve - meg tudnám mondani, milyen típusú pszichoterápiára küldeném őket. Őszinte és kíméletlen könyv, valódi emberekről szól, a valódi életről; néha úgy érzem magam, mintha beleolvastam volna valaki személyes naplójába, máskor meg még egy kissé meg is sajnálom az író családtagjait, minimum fura lehet ilyen rémisztő éleslátással ábrázolt önmagunkkal összefutni holmi regény lapjain.

Amitől kissé leakadtam az a befejezés, kb ugyanannyira meglepett, mint az előzőleg olvasott Paul Austerben, ráadásul pontosan ugyanaz a két regény vége. Megpróbálok nem spoilerezni: az addig valódi emberek kisvárosi életéről szóló történet amerikai filmbe illő fordulatot vesz az utolsó oldal második felében, amitől nekem az jut eszembe, hogy "na, ne már!". Nekem jobban tetszett volna, ha a végén mondjuk teszemazt nem történik semmi - ha eddig a való életről szólt, akkor szóljon végig arról. Bár lehet, hogy igazából teljesen életszerű a befejezés, csak én vagyok tájékozatlan a város miliőjét illetően.

Igen, ami a hiteles karaktereken kívül még igazán valóságossá tette számomra a történetet, az a helyszínek (innen jön az elfogultabb rész): hogy amikor Mária és Klára beülnek egy puccos, "csak osztrákok által látogatott cukrászdába", mert nem akarnak ismerősökkel összefutni, akkor én pontosan tudom, melyik az a cukrászda, és amikor elmegy az Antikvárium előtt és bemegy a fura alakú új építésű házba, akkor én tudom, melyik antikvárium és melyik ház. Na, nem beszélve arról, hogy a főszereplőről pontosan tudom, hogy az életben kicsoda, és csacska lányáról pontosan tudom, hogy melyik lánya az. Ráadásul kb a könyv negyedénél tartottam, amikor összefutottam az íróval könyvhéten, és hát kissé zavarodott voltam, hogy most akkor Harttal találkozom vagy a volt angoltanárommal vagy mi van.

Fura dolgok ezek.

Amikor megveszitek a könyvesboltban, előtte lapozzatok bele, mert állítólag néhány példányból hiányzik pár oldal. Itt meg online lehet belelapozni.

Szólj hozzá!

Címkék: Ross

A bejegyzés trackback címe:

https://isoldeolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr875586992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.