HTML

isoldeolvas

Friss topikok

Címkék

analízis (10) antipszichiátria (1) Arsan (1) Austen (1) Auster (9) Baddeley (1) banks (2) Barabási (1) Baricco (2) Bauer (1) Baxter (1) Bentall (2) Bester (1) Bloom (1) Bradbury (1) Brautigan (1) Brown (1) Chandler (1) Changeux (1) chicklit (2) Csepe (1) csermely (2) Csermely Gyula (1) Csíkszentmihályi (1) Cunningham (1) Dahl (4) Dick (1) Dylan (1) Edwards Jones (1) életrajz (3) Ellis (1) eroszak (2) Evans (1) Fable (3) fantasy (10) Fejős (1) film (1) Firefly (2) flow (1) Füredi (1) Gaiman (9) Gordon (1) Grahame Smith (1) Grimwood (1) Gyacsenko (1) Haddon (2) halozat (2) Hamilton (1) Herczog (1) Herman (1) Hobb (1) Hoffmann (1) Hornby (1) Huszár (1) Huxley (1) Hyperion (2) interperszonális (1) jóga (1) Karterud (1) Kehlmann (1) képregény (1) kepregeny (2) Kesey (1) Kinsella (8) kognitiv (7) Kosza (1) krimi (4) Kullmann (1) Laurie (1) Lázár Ervin (1) Lehane (2) Lelord (3) Lénárd (2) Lurija (1) Malan (1) Marquez (1) Maynard (1) McAffrey (1) McCullough (1) Mero (1) Miller (1) Mitchell (1) Moore (7) Morgan (3) Mórotz (1) mozgásterápia (2) Murakami (1) Nemeth (2) Niffenegger (3) onsegito (1) Orlean (3) Pelevin (1) Perczel (1) Perez Reverte (1) pratchett (4) pszichiátria (1) pszichoterápia (5) pszichoterapia (22) Racsmany (3) Rados (1) Raffai (1) rehab (2) Ross (1) Salinger (3) Schatzing (1) sci fi (28) séma (1) shopaholic (5) Simmons (2) Smiles (1) Steinhauer (3) Stern (2) Sullivan (1) szelfpszichológia (1) Szendi (2) Szerb Antal (1) Szőnyi (1) sztrugackij (7) tankönyv (5) Tényi (1) terhesség (2) Tokaji Zsolt (2) TothKrisztina (1) Townsend (1) trauma (2) Tringer (2) utikonyv (1) vancsa (1) Vian (1) Vígh (1) Waltari (1) Yalom (3) Young (1) Zafon (2) Zelazny (1) zene (1) Zsoldos (1) Címkefelhő

Michael Cunningham: Jellegzetes napok

2006.06.15. 11:22 isolde

Ez nem egy rossz könyv, de nem az "enyém". Elmagyarázom. Cunninghamtől az Órákat olvastam először, ami afféle Virginia Woolf-utánérzés volt, és Virginia Woolfnak rajongója vagyok, így az Órák stílusát is szerettem. A Jellegzetes napok viszont Walt Whitman-utánérzés, és Walt Whitmannel meg úgy vagyok, hogy persze, tudom, nagy költő, de én sose értettem egyáltalán, így nem is szeretem és nem is érdekel, így aztán a Jellegzetes napok előtt is többnyire értetlenül állok. Whitman-rajongók azonban minden bizonnyal imádni fogják.
Nem egy nagy regény, hanem három kicsi: az első történet rendkívül nyomasztó kísértethistória, a századforduló New Yorkjából, ahol mindenki szegény, nyomorék, visszamaradott, a munkásokat bekapja a gép, a lányok teherbe esnek, az anyák megbolondulnak, szóval borzasztó az egész, különben jól meg van írva, de annyira nyomasztott, hogy itt majdnem abbahagytam az olvasást.
A  második sztori főszereplője egy néger törvényszéki pszichológus-szakértő, és ez egy krimi, napjainkban játszódik, persze ugyanúgy felbukkannak benne az előző részben megismert típusok, azaz életerős ifjú férfi, nyomorék bolond kisfiú, fehér porcelántálka. Izgalmas, a végét meg bizonyára azok értik, akik Walt Whitmant is.
A harmadik történet tetszett talán a legjobban, a jövőben játszódik, a női főszereplő egy idegen lény, a férfi pedig egy félresikerült android, akik együtt menekülnek keresztül Amerikán. Nem tudom, a szerzőnek az volt-e a célja, hogy a rendkívül nyomasztó múltból egy közepesen nyomasztó jelenen keresztül elvezessen a másképpen ugyan, de azért nyomasztó jövőbe, ha igen, ez sikerült.
Nagyon érdekes könyv, főleg a három sztori így együtt, még most sem bírtam eldönteni, hogy végülis tetszett-e vagy sem.

Szólj hozzá!

Címkék: Cunningham

A bejegyzés trackback címe:

https://isoldeolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr975586993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.