Tisztázzunk néhány alapfogalmat. A könyvem, aminek a címe tényleg Stalker, két írást tartalmaz: az egyik a Piknik az árokparton c. kisregény, amelyet a Sztrugackij-testvérek írtak; a másik a Stalker c. forgatókönyv, amit Tarkovszkij flmjéhez készült, de végül mégsem ezt használták a filmhez.
A Piknik az árokparton: nagyon jó. Onnan tudom, hogy izgalmas, hogy amikor a vonaton olvastam és megszólított a kalauz, kis híján szívinfarktust kaptam ijedtemben. Nagyon tetszik benne, hogy fogalmunk sincs róla, hogy pontosan mikor és hogy hol játszódik a történet. Valamikor a jövőben, valahol a Földön. Pár évvel a történet kezdete előtt Idegenek (?) látogattak a Földre, majd el is húztak azonnal, a helyeken, ahol leszálltak, viszont furcsa dolgok történnek azóta is. Különös tárgyak, amikről senki nem tudja, mire való, betegségek, életveszélyes és a fizikai törvényeknek ellentmondó gravitációs mezők és miegyéb. Ezért átlagos halandóknak a Zónába tilos belépni. A "stalkerek" azok, akik a tiltás, fegyveres őrök és nyomasztó és életveszélyes Dolgok ellenére mégis bejárnak és a kihozott tárgyakkal kereskednek. Közhelyeket tudnék még hozzátenni, miszerint szépirodalmi igényességgel megírt science-fiction, esetleg: a science-fiction környezet részben csupán ürügy arra, hogy az írók elmondhassák, mit gondolnak az emberi lélekről, illetve az emberiségről.
Nyomasztó, izgalmas, misztikus. A filmet, ami Sztrugackijék állítása szerint csupán távoli köszönőviszonyban áll a könyvvel, nem láttam.
És még egyszer köszi annak, aki a Sztrugackij-fivéreket ajánlotta.


Némi műelemzés az ÉS-ben
Okosságok a filmről