A kárhozott város az eddigi legkomolyabb Sztrugackij-könyv, amit olvastam. A történet: a földről Valakik (?) valamiféle elv szerint (?) embereket válogatnak össze, akiket egy Városban helyeznek el, és tanulmányozzák (?) őket. A Városról kb semmit nem tudunk, sem azt, hogy hol van, a Földön-e vagy más bolygón, sem azt, hogy a benne élő emberek tanulmányozását (a Kísérletet) kik, mióta, meddig és miért végzik. A Várost egyik oldalról szakadék, a másikról égig érő fal határolja, és ha valakinek eszébe jutott már a Dark City c. film, akkor igaza van, valóban emlékeztet rá az alaphelyzet. A Várost rögtön az első fejezetben páviánok árasztják el, egyszer nyolc napra kikapcsolják a "Napot", valamint időről időre fel- majd eltűnik itt-ott egy Vörös Épület, amelybe belépő emberek nyomtalanul eltűnnek. Szóval különös, megmagyarázhatatlan, abszurd dolgok történnek a különös, megmagyarázhatatlan, nyomasztó helyen.
Emellett a Város társadalmi berendezkedése és problémamegoldó stratégiái erősen emlékeztetnek időnként a kommunista rendszerre, olyannyira, hogy akkoriban be is tiltották a könyvet: az ésszerűtlenség határait messze túlszárnyaló bürokrácia, osztályellentétek, korrupció. Andrej, a főhős pedig eleinte rendes dolgozó módjára "építi a szocializmust", később kiábrándul, még később további válaszokat keres, vagyis kb végigkövetjük az egyén meg az emberi társadalmak fejlődését is. Nagyon érdekes keveréke a társadalomkritikának, a lélektani regénynek és a Dick-re emlékeztető abszurd sci-finek, és annak ellenére, hogy meglehetősen "komoly" könyv, azért sikerült kiolvasnom strandon, tehát vsz izgalmas, esetenként humoros, és nem nagyon nehéz olvasmány. Nagyon tetszik a vége, gondolom, nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy nem kapunk választ minden kérdésre, de ehhez a könyvhöz épp ilyen befejezés illik. 

Le lehet tölteni innen