HTML

isoldeolvas

Friss topikok

Címkék

analízis (10) antipszichiátria (1) Arsan (1) Austen (1) Auster (9) Baddeley (1) banks (2) Barabási (1) Baricco (2) Bauer (1) Baxter (1) Bentall (2) Bester (1) Bloom (1) Bradbury (1) Brautigan (1) Brown (1) Chandler (1) Changeux (1) chicklit (2) Csepe (1) csermely (2) Csermely Gyula (1) Csíkszentmihályi (1) Cunningham (1) Dahl (4) Dick (1) Dylan (1) Edwards Jones (1) életrajz (3) Ellis (1) eroszak (2) Evans (1) Fable (3) fantasy (10) Fejős (1) film (1) Firefly (2) flow (1) Füredi (1) Gaiman (9) Gordon (1) Grahame Smith (1) Grimwood (1) Gyacsenko (1) Haddon (2) halozat (2) Hamilton (1) Herczog (1) Herman (1) Hobb (1) Hoffmann (1) Hornby (1) Huszár (1) Huxley (1) Hyperion (2) interperszonális (1) jóga (1) Karterud (1) Kehlmann (1) képregény (1) kepregeny (2) Kesey (1) Kinsella (8) kognitiv (7) Kosza (1) krimi (4) Kullmann (1) Laurie (1) Lázár Ervin (1) Lehane (2) Lelord (3) Lénárd (2) Lurija (1) Malan (1) Marquez (1) Maynard (1) McAffrey (1) McCullough (1) Mero (1) Miller (1) Mitchell (1) Moore (7) Morgan (3) Mórotz (1) mozgásterápia (2) Murakami (1) Nemeth (2) Niffenegger (3) onsegito (1) Orlean (3) Pelevin (1) Perczel (1) Perez Reverte (1) pratchett (4) pszichiátria (1) pszichoterápia (5) pszichoterapia (22) Racsmany (3) Rados (1) Raffai (1) rehab (2) Ross (1) Salinger (3) Schatzing (1) sci fi (28) séma (1) shopaholic (5) Simmons (2) Smiles (1) Steinhauer (3) Stern (2) Sullivan (1) szelfpszichológia (1) Szendi (2) Szerb Antal (1) Szőnyi (1) sztrugackij (7) tankönyv (5) Tényi (1) terhesség (2) Tokaji Zsolt (2) TothKrisztina (1) Townsend (1) trauma (2) Tringer (2) utikonyv (1) vancsa (1) Vian (1) Vígh (1) Waltari (1) Yalom (3) Young (1) Zafon (2) Zelazny (1) zene (1) Zsoldos (1) Címkefelhő

Szőnyi Gábor, Füredi János (szerk.): A pszichoterápia tankönyve

2006.10.01. 18:55 isolde

A koncepció remek, a megvalósítás hibái pedig híven (esetleg: elszomorítóan) tükrözik a mai pszichoterápiás "világ" hibáit. Az első kb 200 oldalt Szőnyi Gábor írta a pszichoterápiák általános jellemzőiről. Ez a rész érthető, összefüggő, talán a kelleténél kicsit részletesebb időnként, de mindent összevetve jó, Szőnyi klasszikus analitikus létére többé-kevésbé felekezeti hovatartozás nélkül képes írni, ami dicséretes.
A második 200 oldal a főbb pszichoterápiás módszerek - összesen 13 - ismertetése. Itt minden fejezetet más írt, gondolom, a téma hazai szakértőjét kérték meg, ami remek ötletnek tűnik, kár, hogy ettől aztán elég vegyes lesz a könyv minősége. A rövid, terület-specifikus fejezetek nagy része sajnos borzasztó: vagy egyszerűen érthetetlen, mert az író nem bírt elvonatkoztatni az iskola szakzsargonjától, és természetesnek tartja, hogy az általuk használt szakkifejezéseket mi is értjük; vagy nem bírja megállni, hogy ne tegyen becsmérlő megjegyzéseket az övétől különböző pszichoterápiás módszerekre vagy a biológiai terápiákra; vagy kötelességének érzi bemutatni a módszer történetét, olyan részletekbe menőkig, hogy nyolc évvel ezelőtt melyik társaságot melyik (ma élő) hazai szaktekintély alapította meg. Mintha a fejezetek írói előtt nem lett volna világos a koncepció, azaz, hogy írjanak tíz oldalt a saját iskolájukról olyasvalakinek, aki most kezd pszichoterápiát tanulni, és szeretne valamilyen összképet kapni a különböző módszerekről. Ez a rész kb a Brian élete c. filmre emlékeztetett, amikor a Júdeai Népfront mereven elhatárolódik a Júdea Népe Fronttól, nem beszélve a Júdeai Nemzeti Fronttól. Nyilván hiányzik belőlem mindenfajta hagyománytisztelet, de engem nem az érdekel, melyik titkos társaságot ki alapította, illetve milyen misztikusan hangzó kifejezéseket használnak egymás között, hanem azt szerettem volna, ha érthetően elmagyarázzák, mire való és hogyan működik az adott módszer. Persze, tisztelet a kivételnek, erre is van példa, a 13 fejezetből azért legalább 3 értelmes és követhető. 
Néhány fejezet szól még a speciális alkalmazási területekről (gyermek-, és serdülőterápia, illetve bizonyos kiemelt kórképek terápiája), itt szintén előfordul pár remek összefoglaló, meg pár rossz is, a könyv végén pedig visszaadjuk a szót Szőnyinek, aki ír még néhány oldalt képzésről, kutatásról, illetve etikáról.
Arra jó a könyv, hogy az ember összefoglaló képet kapjon a magyar pszichoterápiás gyakorlatról, legalábbis az alapokról; abban meg lehet reménykedni, hogy az egyes fejezetek nem veszik el senkinek a kedvét attól, hogy más könyveket is elolvasson az adott módszerről. Nem tudok róla, hogy létezne ennél jobb, illetve átfogóbb pszichoterápiás tankönyv a piacon, és ez sem rossz, csak... sokkal jobb is lehetett volna, ha a pszichoterápiás iskolák néha körülnéznének kicsit az elefántcsonttornyaikból.
A történeti hűség kedvéért még elárulom, hogy nem az elmúlt egy hétben olvastam ki a könyvet, ugyanis elég hosszú, hanem jó ideje időnként elolvasok belőle egy-egy kis részt és most fejeztem be.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://isoldeolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr475587015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.