Asszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a borító önmagáért beszél. Az anatómiailag kissé szokatlan, ám annál fedetlenebb nőalak valóban ugyanabból a korból származik, mint az Emmanuelle fedőlapja: rendszerváltás, kitárulnak a kapuk a bűnös Nyugat felé, meztelen cicik a borítón. Aki azonban azt hinné, hogy erotikus irodalomról van szó, az nagyon téved, Roald Dahl nem az a típus (bár el tudom képzelni, hogy annak szánta). A sztori egy szélhámostehetséggel megáldott fiatalemberről szól, aki zseniális üzleti modellt dolgoz ki: "lenyúlják" híres emberek spermáit, majd lefagyasztva jó pénzért eladják. E célból a könyv jelentős részében Európa-szerte utazgatnak és híres emberekkel (a századfordulón élt festők, zenészek, királyok) dugnak, de ne féljünk, nem szexkönyv, az aktust Roald Dahlnak minden esetben sikerül úgy leírni, hogy az groteszk legyen, vicces, esetleg bizarr, de 0 % erotikát tartalmazzon. És tényleg: groteszk, vicces, esetenként bizarr, szigorúan ponyva, néha idegesítő, de amikor a csalétekül szolgáló dögösmaca Sigmund Freudot próbálja becserkészni, az mindent visz.
Roald Dahl: Sperma-akció
2006.11.11. 10:48 isolde
Asszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a borító önmagáért beszél. Az anatómiailag kissé szokatlan, ám annál fedetlenebb nőalak valóban ugyanabból a korból származik, mint az Emmanuelle fedőlapja: rendszerváltás, kitárulnak a kapuk a bűnös Nyugat felé, meztelen cicik a borítón. Aki azonban azt hinné, hogy erotikus irodalomról van szó, az nagyon téved, Roald Dahl nem az a típus (bár el tudom képzelni, hogy annak szánta). A sztori egy szélhámostehetséggel megáldott fiatalemberről szól, aki zseniális üzleti modellt dolgoz ki: "lenyúlják" híres emberek spermáit, majd lefagyasztva jó pénzért eladják. E célból a könyv jelentős részében Európa-szerte utazgatnak és híres emberekkel (a századfordulón élt festők, zenészek, királyok) dugnak, de ne féljünk, nem szexkönyv, az aktust Roald Dahlnak minden esetben sikerül úgy leírni, hogy az groteszk legyen, vicces, esetleg bizarr, de 0 % erotikát tartalmazzon. És tényleg: groteszk, vicces, esetenként bizarr, szigorúan ponyva, néha idegesítő, de amikor a csalétekül szolgáló dögösmaca Sigmund Freudot próbálja becserkészni, az mindent visz.
Szólj hozzá!
Címkék: Dahl
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://isoldeolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr525587018
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
