Az öröm masinériái novelláskötet, állítólag a kiadó Bradbury-sorozatának első darabja, ennek örülünk. Bradburytől az eddig olvasottak alapján én mondjuk leginkább sci-fit vártam, ezzel szemben a kötetben szereplő novellák közül egy jó csomó nem az. Ez persze egyáltalán nem baj, mert mindegyik írás így is nagyon bradbury-s: bizarr, félelmetes, groteszk, néha vicces, remek ötletekkel és jó karakterekkel. Mit mondjak még.

A kedvenceim például A várakozó, ami egy marsi expedíció meglehetősen misztikus és horrorisztikus végét meséli el, és persze a Szabadjegy a Chicago-i bombatölcsérbe, ami egy világvége utáni környezetben játszódik, és egy öregemberről szól, aki a többiekkel ellentétben minden apróságra emlékszik a katasztrófa előtti időkől, nagyon szép történet.

És muszáj beraknom az első megjelenés borítóját, ez egy 1964-es könyv ugyanis, bár ez cseppet sem látszik rajta.