HTML

isoldeolvas

Friss topikok

Címkék

analízis (10) antipszichiátria (1) Arsan (1) Austen (1) Auster (9) Baddeley (1) banks (2) Barabási (1) Baricco (2) Bauer (1) Baxter (1) Bentall (2) Bester (1) Bloom (1) Bradbury (1) Brautigan (1) Brown (1) Chandler (1) Changeux (1) chicklit (2) Csepe (1) csermely (2) Csermely Gyula (1) Csíkszentmihályi (1) Cunningham (1) Dahl (4) Dick (1) Dylan (1) Edwards Jones (1) életrajz (3) Ellis (1) eroszak (2) Evans (1) Fable (3) fantasy (10) Fejős (1) film (1) Firefly (2) flow (1) Füredi (1) Gaiman (9) Gordon (1) Grahame Smith (1) Grimwood (1) Gyacsenko (1) Haddon (2) halozat (2) Hamilton (1) Herczog (1) Herman (1) Hobb (1) Hoffmann (1) Hornby (1) Huszár (1) Huxley (1) Hyperion (2) interperszonális (1) jóga (1) Karterud (1) Kehlmann (1) képregény (1) kepregeny (2) Kesey (1) Kinsella (8) kognitiv (7) Kosza (1) krimi (4) Kullmann (1) Laurie (1) Lázár Ervin (1) Lehane (2) Lelord (3) Lénárd (2) Lurija (1) Malan (1) Marquez (1) Maynard (1) McAffrey (1) McCullough (1) Mero (1) Miller (1) Mitchell (1) Moore (7) Morgan (3) Mórotz (1) mozgásterápia (2) Murakami (1) Nemeth (2) Niffenegger (3) onsegito (1) Orlean (3) Pelevin (1) Perczel (1) Perez Reverte (1) pratchett (4) pszichiátria (1) pszichoterápia (5) pszichoterapia (22) Racsmany (3) Rados (1) Raffai (1) rehab (2) Ross (1) Salinger (3) Schatzing (1) sci fi (28) séma (1) shopaholic (5) Simmons (2) Smiles (1) Steinhauer (3) Stern (2) Sullivan (1) szelfpszichológia (1) Szendi (2) Szerb Antal (1) Szőnyi (1) sztrugackij (7) tankönyv (5) Tényi (1) terhesség (2) Tokaji Zsolt (2) TothKrisztina (1) Townsend (1) trauma (2) Tringer (2) utikonyv (1) vancsa (1) Vian (1) Vígh (1) Waltari (1) Yalom (3) Young (1) Zafon (2) Zelazny (1) zene (1) Zsoldos (1) Címkefelhő

Neil Gaiman: Sosehol

2008.06.29. 15:20 isolde

Továbbra is fenntartom a véleményemet, hogy ez az egyik legjobb könyv, amit valaha írtak. Párszor olvastam már angolul ezelőtt, most jelent meg a magyar fordítás, és kíváncsi lettem rá. Persze, jobb az eredeti, de még így, harmadszorra, néha kissé ügyetlenül lefordítva is fantasztikus jó és letehetetlen könyv, én például kénytelen voltam tegnap hajnali negyed háromig olvasni.

Műfaját tekintve legyen talán urbánus fantasy, de részemről posztmodern szépirodalomnak is simán elmegy, pláne, hogy egyik kategória pontos jelentéséről sincs halvány fogalmam sem, úgyhogy hagyjuk is a műfajt, inkább elmesélem, miről szól. Richard nevű fiatalember valami multinál dolgozik Londonban, gyönyörű menyasszonya van, akivel kiállításokra járogat, meg egyáltalán, úgy tűnik, rendben van az élete. Aztán talál egy sebesült lányt az utcán, Door nevűt (akit a magyarban Ajtónak hívnak, hm), hazaviszi, kicsit ápolja, és ezzel végleg belekeveredik egy olyan kalandba, amiről még csak halvány elképzelése sem volt. London alatt ugyanis, a metróban és a csatornákban és egyéb rég elfeledett földalatti alagutakban és terekben egy másik London létezik. Ide kerülnek azok, akik/amik "kihullottak az Idő résein": rég elfeledett hidak, labirintusok, és furcsábbnál furcsább lények, emberek, félig emberek és egyebek. A lányról kiderül, hogy Alsó Londonban közismert nemesi család sarja, családját épp a napokban irtották ki, és őt is üldözi két bérgyilkos, Mr. Croup és Mr. Vandemar, akik, esküszöm, hogy a leggonoszabb figurák a világirodalomban, elképesztően, néha viccesen, és mérhetetlenül gonoszak.


Richard még a legelején megjegyzi egyszer, hogy a londoni metrómegállók neve milyen meseszerű időnként. Alsó Londonban kiderül, hogy mindez nem véletlen. Az Earl's Court nevű megállónál van például az earl udvara; a Blackfriars-nél/alatt egy domonkosrendi kolostor; a Shepherd's Bush-nál állítólag valami nagyon gonosz pásztorok élnek; a Down Street egy végtelenül hosszú, spirálban lefelé futó utca, és sorolhatnám. Az angol állomásneveket persze nem lehet lefordítani, hiszen így hívják őket, így viszont magyarban mindig el kell magyarázni, mit is jelentenek és az mért vicces. Persze, van, amit még így is lefordíthatatlan. A londoni metróvonalakon egyébként több tucat lezárt állomás létezik (a valóságban), például a regényben szereplő British Museum nevű, amelyet 1933-ban zártak le a forgalom és a nagyközönség előtt, azóta ott megállt az idő, harmincas évekbeli plakátok porosodnak a falakon, és csak az alsó-londoniak használják a helyet. A metróvonalakon és megállókon kívül is sokszor valós londoni történelmi eseményekbe vagy helyekbe botolhatunk a könyvben, pl megvan odalent a londoni szmog egy darabja, de a Harrods áruházban is játszódnak jelenetek.

Szóval, most nem fogom vissza magam: a Neverwhere, így angolul, egy csodálatos, szórakoztató és okos regény, Gaiman remek humorával és elképesztő kreativitásával, fantasztikus karakterekkel és helyszínekkel és kalandokkal és mondanivalóval. A Sosehol, magyarul, kicsit kevesebb nyelvi humort tartalmaz és kicsit döcögősebb néha, de ennek ellenére így is egy lenyűgöző és letehetetlen könyv, semmiképpen nem szabad kihagyni. Semmiképpen. Komolyan. Nem szabad.

Ja, igen, a történetet eredetileg Gaiman egy BBC-sorozathoz írta, amit nem láttam, de állítólag nagyon rossz; és csak utána írta meg regényként is.

Kritika a könyvesblogon

Gaiman oldala

Lezárt londoni metróállomások

Innen nyúltuk a képet

 

12 komment

Címkék: Gaiman

A bejegyzés trackback címe:

https://isoldeolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr915587087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

picidzé 2008.06.30. 01:17:46

És igen és igen és igen.

37525 2008.06.30. 09:28:08

Én ennél a könyvnél jöttem rá, Neil Gaiman minden sztorija teljesen egy kaptafa: "nyomi fiatalember megismerkedik titokzatos lánnyal, elmerül egy titkos csodavilágban, jellemfejlődés, boldogság". Csak a körítés más. Én a körítésért olvasom :)

30867 2008.06.30. 13:04:09

tegla, ne haragudj, de olvastál te már más könyvet is Gaimantól? (Egyébként tényleg letehetetlen: negyvennyolc óra ébrenlét után kezdtem el olvasni, és cirka tíz óra alatt megvolt, pedig átlagba még ennél is lassabb szoktam lenni.)

54136 2008.06.30. 17:18:39

picidzével nagyon ráakadtatok :) és én ezért nem leszek ünneprontó! :)

4399 2008.06.30. 21:30:07

Teglanak teljesen igaza van - csak ezt nem szokás kimondani ;-) Gaimannaek nem állnak jól a nagyobb lelegzetu munkak, egyszeruen kifullad ha regenyt kell irni. A novellak tobbsege remek viszont es a versei is elmennek.

6782 2008.07.01. 09:47:36

Furcsa, én is egyetértek teglaval, vagyis szerintem is eléggé ugyanabból építkezik Gaiman mindig. De épp ezért meg nem értek egyet Beauval, mert szerintem ez a novellákban jobban kijön: ott ugye nagyjából az az egy, többnyire hasonló ötlet az alap, és slussz, ott ez a lényeg. De a regényeiben van ideje, helye kifejteni a dolgokat, cizellálni, egyéniesíteni, úgyhogy én pont ezért a regényeit jobban szeretem, mint a novelláit. Bár a Soseholt még nem olvastam egyáltalán, de semmiképp sem fogom kihagyni, főleg ezután az írás után...:)

Mr. Vertigo 2008.07.03. 14:33:03

Hátőőhm, Coraline, Good Omens, Coraline, vagy ha csak az Amerikai Istenekre gondolok, nálam máris megdől az elmélet. Nagyobb hangvételű regény, Shadow nem kifejezetten egy nyomi fiatalember, stb. és abszolút egy kiváló regény. De ha a Sandman sorozatra gondolok.. arra sem nagyon igaz. :) Ellenben én is azt mondom, hogy sok a hasonlóság az alkotásai között, de azért ennyire nem egykaptafa :)

Mr. Vertigo 2008.07.03. 18:53:27

Elnézést, természetesen - 1 Coraline.. Bár tekintve, hogy milyen jó, akár kétszer is elférne a listán :) Isolde, mellesleg én vagyok az, akinek anno elküldted a New York trilógia egy példányát. Talán még emlékszel. :) A blogod továbbra is klassz, nagyon régóta olvaslak. Csak így tovább.

31570 2008.11.01. 17:12:56

Így ismerve-ismeretlenül is köszönöm a tippet. A bejegyzés hatására rendeltem meg a könyvet, és 3-4 perce, hogy befejeztem. Egyelőre nem is tudom megfogalmazni, mit érzek, de valóban egy fantasztikus könyv volt. Az elején tényleg alig tudtam letenni, míg a végefelé már gyengébb volt a vonzás, és mégis... össze kell szednem magam. :) Köszi.

17686 2008.11.01. 17:16:34

ez a gyerek: jaj de jó :)

Bátyai Kitty 2009.02.12. 21:25:20

Egy mesés könyv, hihetetlen írói vénával. Neil Gaiman az én emberem... :) Régóta hajkurászom a könyvet... remélem végre a kezembe kerül hamarosan.. :D

Dóra 2011.06.22. 12:00:02

Én eddig 2 könyvet olvastam,a Coraline-t és a Csillagport...Ezek a könyvek nagyon tetszettek :) kíváncsi vagyok a soseholra is :D