Lehane az egyik kedvenc krimiíróm, mert azon kevesek egyike, akiknél tényleg nem tudod előre, mi lesz a megoldás. Vagy legalábbis nem fejezetekkel korábban jössz rá, mint ahogy az író szerette volna. 

Az Egy pohárral a háború előtt sokkal kevésbé thrillerszerű, mint a korábbiak, sokkal inkább klasszikus nyomozós krimi. Patrick Kenzie és Angela Gennaro csóró, de vagány magándetektívek, Patrick természetesen titkon kissé szerelmes a rendkívül vagány és dögös Angelába. Aprócska irodájuk van valami harangtoronyban, cigiznek, whiskey-t vedelnek és hintáznak a széken, szóval hangulatos. Két magas rangú politikus bízza meg őket azzal, hogy szimplán keressenek meg egy néger takarítónőt, nem kell vele semmit csinálni, csak mondják meg, hol van. Persze, nem ilyen egyszerű, az ügy szálai messzebbre vezetnek satöbbi.

Chicagoban Bostonban játszódik a regény és van benne korrupció, bandaháború meg magánnyomozás, kaland, izgalom, szexuális abúzus. Kicsit talán sokat erőlteti szerintem a faji kérdéseket, vagy csak én nem vagyok elég fogékony a témára, nem tudom. Engem egy idő után idegesíteni kezdett, hogy megint és megint morális vitába keveredtünk, hogy most akkor a fehérek elnyomják-e a feketéket és azért kell azoknak bandákba tömörülve lövöldözni az utcán a gettóban, vagy fordítva. Értem, hogy Lehane fontosnak tartotta a kérdést, mert köze van az ügyhöz, de sokszor inkább csak megtöri a regény lendületét. De nem baj, így is remek egyszer-olvasós krimi.