Imádom ezt a könyvet, annyira jó, persze, csak azért, mert magát Brennbergbányát imádom. Brennbergbánya egy kis falu Nyugat-Magyarországon, és legalább annyira kalandos a története, mint Macondo-é a Száz év magányban. Brennberg tündöklése és bukása ugyan kétszáz évet ölel fel, ellenben ugyanúgy van benne kolera.

A monda szerint itt szenet találtak a 18. században, amikoris egy pásztor tüzet rakott valami furcsa fekete köveken, és kigyulladt a hegy. Innen a helység neve: der brennende Berg: az égő hegy. A szenet aztán bányászni kezdték, először kézi erővel, nyomorult kis bányászlámpával meg valami kalapáccsal, és a bányatársaság családokat telepített ide e célból. Tisztára, mint az amerikai telepesek, érkeztek a szegény családok szekéren, kaptak pár négyzetméter földet meg deszkákat, abból három nap alatt berendezkedtek, aztán apu minden nap tizenkét órát dolgozott a bányában, anyu meg a falu közös kemencéjében hetente egyszer kenyeret sütött.

Volt titokzatos betegség is, a csak a trópusokon (meg itt) található féregbetegség, meg csomó bányarobbanás. A halottakat eleinte az ágfalvi temetőbe temették, de amikor kolerajárvány lett, az ágfalviak közölték, hogy ide ugyan nem hozzák a kolerás halottaikat, és akkor végre Brennbergnek is lett saját temetője.

Egy külön blogot tudnék írni évekig a brennbergi eseményekről, amik a színtiszta valóságot elmesélve is kimerítik a mágikus realizmus fogalmát, de jelen bejegyzés terjedelme ezt itt nem teszi lehetővé. Hadd említsem még azonban Szálasi-t, aki a második vh befejeztével a "zsidók aranyával" megrakott tehervonatokkal errefelé menekült, a Szálasi-bunker ma is megvan a focipálya mellett, a focipályán pár évtizeddel ezelőtt még lehetett találni egy-egy aranyfülbevalót. A Szent Koronát az Ilona-aknában rejtegették, ami ma Ausztria, az egyetlen megmaradt aknatorony, egy jó oszták megvette az aknatornyot és abban lakik. Van aztán még egy jópár hepiendes szerelmi történet meg családi tragédia a Vasfüggöny felhúzásából adódóan; az ötvenes évek elején pedig a brennbergi bányát politikai okok miatt bezárták. Néhány évvel később meg már úgyis gazdaságtalanná vált a kőszén-kitermelés, bár mondanom sem kell, hogy időközben már remek és világszínvonalú mérnöki munka váltotta fel az egykori vésőt és csilléket.

Szóval a könyv, az egy hiánypótló helytörténeti mű. Érezni, hogy az írója nem író, ettől cseppet sem rossz a könyv, csak szerintem ennél sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Illetve, gondolom nem is a szórakoztatás volt a cél, hanem az adatok, a tények feljegyzése. Az adatok levéltárazásból és a helyiek elbeszéléséből származnak. Imádom. Ha nagy leszek, könyvet írok Brennbergről én is, családregényt, meg ne előzzön valaki.

Fogalmam sincs, hogy kevésbé elfogult olvasó mit szól ehhez a könyvhöz, szerintem lenyűgöző, valószínűleg nem Brennberg-rajongók nem tartják majd annak. Ja, mivel a község kétnyelvű, vagyis német anyanyelvű, a könyv is két nyelven íródott.