HTML

isoldeolvas

Friss topikok

Címkék

analízis (10) antipszichiátria (1) Arsan (1) Austen (1) Auster (9) Baddeley (1) banks (2) Barabási (1) Baricco (2) Bauer (1) Baxter (1) Bentall (2) Bester (1) Bloom (1) Bradbury (1) Brautigan (1) Brown (1) Chandler (1) Changeux (1) chicklit (2) Csepe (1) csermely (2) Csermely Gyula (1) Csíkszentmihályi (1) Cunningham (1) Dahl (4) Dick (1) Dylan (1) Edwards Jones (1) életrajz (3) Ellis (1) eroszak (2) Evans (1) Fable (3) fantasy (10) Fejős (1) film (1) Firefly (2) flow (1) Füredi (1) Gaiman (9) Gordon (1) Grahame Smith (1) Grimwood (1) Gyacsenko (1) Haddon (2) halozat (2) Hamilton (1) Herczog (1) Herman (1) Hobb (1) Hoffmann (1) Hornby (1) Huszár (1) Huxley (1) Hyperion (2) interperszonális (1) jóga (1) Karterud (1) Kehlmann (1) kepregeny (2) képregény (1) Kesey (1) Kinsella (8) kognitiv (7) Kosza (1) krimi (4) Kullmann (1) Laurie (1) Lázár Ervin (1) Lehane (2) Lelord (3) Lénárd (2) Lurija (1) Malan (1) Marquez (1) Maynard (1) McAffrey (1) McCullough (1) Mero (1) Miller (1) Mitchell (1) Moore (7) Morgan (3) Mórotz (1) mozgásterápia (2) Murakami (1) Nemeth (2) Niffenegger (3) onsegito (1) Orlean (3) Pelevin (1) Perczel (1) Perez Reverte (1) pratchett (4) pszichiátria (1) pszichoterápia (5) pszichoterapia (22) Racsmany (3) Rados (1) Raffai (1) rehab (2) Ross (1) Salinger (3) Schatzing (1) sci fi (28) séma (1) shopaholic (5) Simmons (2) Smiles (1) Steinhauer (3) Stern (2) Sullivan (1) szelfpszichológia (1) Szendi (2) Szerb Antal (1) Szőnyi (1) sztrugackij (7) tankönyv (5) Tényi (1) terhesség (2) Tokaji Zsolt (2) TothKrisztina (1) Townsend (1) trauma (2) Tringer (2) utikonyv (1) vancsa (1) Vian (1) Vígh (1) Waltari (1) Yalom (3) Young (1) Zafon (2) Zelazny (1) zene (1) Zsoldos (1) Címkefelhő

Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás - A flow és a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája

2009.01.02. 23:34 isolde

Csíkszentmihályiról meg a flowról egyszer nagyon régen a Kognitív idegtudományok című, akkor számomra olvashatatlanul magasröptűnek tűnő kézikönyben olvastam, aztán annyira megtetszett, hogy később elolvastam a Flow című könyvét is. Az egy klassz könyv. A Kreativitás sokban hasonlít rá, amennyiben a lehetőségekhez képest tudományosan (nos, mélyinterjúkkal) próbál megközelíteni egy nehezen leírható kérdést. Az öreg Csíkszentmihályi (egyetemi tanár az USÁ-ban) és kis tanítványai tehát megkerestek száz olyan embert, akiket ők valamiért kreatívnak ítéltek meg, ezek többnyire kiemelkedő és újszerű eredményt elért csillagászok, fizikusok, írók, szobrászok, közgazdászok, festők és effélék, és jó alaposan kikérdezték őket minden lehetséges dologról. A felmérés eredményeit, valamint Csíkszentmihályi következtetéseit tartalmazza a könyv, amely egyébként messze nem olyan ezoterikus, mint amilyennek a borító sugallja.

A könyv elején definiáljuk a kreativitást, ugyanis kb mindenki mást ért alatta. Csíkszentmihályi azt érti, amikor a kultúra egy tartományát valaki megváltoztatja, és annyira, hogy az vélhetően bekerül a történelembe is, továbbadódik mémként. Ilyen volt például, amikor Salk kitalálta, hogy gyermekbénulást okozó bacikból kell megenni egy kávéskanálnyi döglött példányt, és akkor utána már immúnisak leszünk a kórra. Vagy amikor Michelangelo a szemébe hulló vakolat ellenére kifestette a kápolna mennyezetét, vagy Einstein lefirkantotta a szalvétára, hogy e=mxc2. Ilyenek. Szóval nem az, amikor magam készítem az ékszereimet, itt nem a hétköznapi kreativitást kutatjuk, hanem a nagy K-val írottat.

A kreativitáshoz kell ugye maga a kreatív ember, akivel kapcsolatban Cssz sok tévhitet cáfol. (Mélyinterjúkkal bizonyítani nem nagyon lehet semmit, maximum cáfolni: ha találsz 100 db fehér hollót, akkor max cáfoltad, hogy minden holló fekete). Szóval a Kreatív Személyekről elterjedt tévhitek például, hogy már gyermekkorban zsenik, valamint hogy őrültek vagy depressziósak vagy magányosak vagy hányattatott sorsúak vagy másképpen pszichiátriai esetek, a felmérésben szereplő arcok azonban szinte mind kiegyensúlyozott párkapcsolatban élnek, van pénzük kajára és többé-kevésbé boldogok. Emellett csak egy kis részüknél mutatkozott meg a tehetség már fiatal korban, de volt, aki negyven felett kezdett verseket írni. A kreatív személyek emellett mind megemlítik az alkotás folyamata alatt érzett örömüket, vagyis azt, hogy annyira belemerülnek az alkotásba, hogy a tevékenységet nem a végkifejletért, hanem a tevékenység örömért végzik, magyarul flow-élményük van.

A kreativitáshoz azonban a közhiedelemmel ellentétben nem csupán a tehetséges személy kell, hanem jókor, jó időben kell lenni, és elengedhetetlen hozzá a tartomány (tudományterület vagy művészeti ág) nagyon pontos ismerete. Elmondom magyarul. Akkor lehet valaki zseniális fizikus, ha olyan korban születik, amikor már van fizika, és megtanulja azt az utolsó betűig. Zseniális festő, ha olyankor és olyan országban születik, ahol van és viszonylag támogatott a festészet, és rengeteget, rengeteget gyakorol. A kreativitás ugyanis az, hogy a már meglévő, esetleg különféle tudományterületekről származó tudásunkat/élményeinket képesek vagyunk újszerűen kombinálni, és ha nem tanultuk meg a tartományt, akkor nincs mit kombinálni.

Érdekes könyv egyébként, két nagy baj van vele, az egyik, hogy mindezt le lehetett volna írni száz oldalban és akkor lett volna érdekes. Túl hosszú és bő lére eresztett és önismétlő, sokszor leírja ugyanazt, ráadásul egy csomó minden apróbetűvel van szedve, amitől kiesik az ember szeme. A másik, ami zavart engem, hogy a könyv második részében belekeveredünk olyanokba, hogy evolúció meg kultúra meg kulturális evolúció meg világbéke, és erre szerintem semmi szükség, csupán nagy szavak. A szerző nyilván hangsúlyozni akarta a kreatív egyének és a rájuk hallgató egyének társadalmi felelősségét, a felelősséget, amit a bolygóért és utódaikért vállalnak, de ettől inkább csak feleslegesen pátoszos lett.

Az utolsó fejezetben még pár jótanácsot is kapunk, hogyan növeljük a saját kreativitásunkat, szerintem erre sincs semmi szükség, mert aki eddig elolvasta a könyvet, az már pontosan tudja. Nem kellett volna még egy fejezeteben, nőimagazin-stílusban, életmódtanácsok formájában is megismételni, az kicsit kínos. Bár alapvetően sokszor untam a könyvet, mindamellett sokat gondolkodtam a tartalmán, mindenképpen érdekes és gondolatébresztő volt, bár nyilvánvaló, hogy a flow-fogalom sikerét és újdonságerejét Csíkszentmihályi sem ezzel, sem más könyvével vagy kutatásával nem fogja már megismételni.

6 komment

Címkék: flow Csíkszentmihályi

A bejegyzés trackback címe:

https://isoldeolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr925587066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FT 2009.01.03. 19:29:53

Egy kis pontosítás: azt is cáfoltam, hogy legfeljebb 99 holló fehér. :-)

FT 2009.01.03. 21:18:43

Hogy konstruktívabbat is írjak: nekem gyanús, hogy ha a kultúra megváltoztatására korlátozzuk a kreativitás szó használatát, azzal a megértését (ami végülis a könyv célja lenne talán) is korlátozzuk. Továbbá akkor is, ha határvonalat próbálunk húzni a "magam készítem az ékszereimet" és a "magam készítem a fizikai képleteimet" között. Konkrét definíció-javaslatom is van: kreatív az, aki a világ dolgait nem készterméknek, hanem alapanyagnak tekinti, és épít is ezekből az alapanyagokból. Ez szerintem biztonságosan lefedi a könyv használta definíciót, és a lényeget megtartva általánosabb annál. Ekkor nincs határvonal, csak fokozatbeli eltérések vannak (egy folytonos skála van). Továbbá nem korlátoztuk le, hogy a világ mely dolgai tartozzanak ide, és melyek ne. És ezzel a találékonyság pszichológiájához (ami a könyv címe) is közelebb juthatunk: ha valaki a világ egy témakörében rájött/megtanulta valakitől, hogy ott bátran tekintse alapanyagnak a meglévő dolgokat, akkor attól kezdve a világ más témaköreit is elkezdheti így szemlélni, így állni hozzájuk. Felismerheti magát az általános mémet, hogy a világ bármely része alapanyagnak tekintendő, bátran építkezhet belőle. Egy életből vett példa: valaki látja kiskorában, ahogy a kovács nagyapja találékony újfajta eszközöket és műszaki megoldásokat alkot/alkalmaz. Utánozni kezdi, először hasonló fabrikálásokban, később, a mintát felismerve, felnőttként már egy egész más területen is: az elméleti fizika és fizika-filozófia megújításában.

17686 2009.01.03. 21:36:05

FT: szerintem az a különbség a két kategória között, hogy a valami, amit az alapanyagból épít az illető, újszerű-e vagy sem. Egy nagyon hasonló nyaklánc, mint amit a boltban lehet kapni, vagy alapjaiban rengeti meg az ékszerkészítést. Egyébként ez szerintem sem két külön kategória, hanem egy kontinuum, de azért megértem a törekvést is, hogy szétválasszuk. Vagy ha nem, akkor adjunk valami más nevet annak a jelenségnek, amikor valaki jelentős újítást talál ki bármely területen, mert egy csomó ember bátran építkezik, de abból csak kevés lesz igazán újszerű és használható. Pl a találmányi hivatalban dolgozó ember szerint a találmányok nagy része ötletes, de haszontalan vagy már van annál jobb, és csak kevés van, amit van is értelme gyakorlatba átvinni.

FT 2009.01.03. 22:58:28

Igen, az én definíciómban csak implicite volt benne, hogy az alapanyagból újszerűt is kell, hogy építsen (mert különben továbbra is késztermék állapotban hagyja a világot, mert egy már meglévő dolgot reprodukál). A folytonos skála pontosan az újszerűség fokát mérje. Tehát a definíció egy javítása: a kreativitás annak foka, hogy valaki mennyi újszerűséget hoz létre a világban. (Ez mondjuk azt is díjazza, aki sokszor alkot kis újszerűségű dolgokat, és azt is, aki csak egyet-kettőt, de az nagy dobás. De ez nem feltétlenül baj, első közelítésben megteszi.) Viszont van itt két dolog, ami különválasztandó (amikor a találékonyság pszichológiája érdekel bennünket): pl. ha egy feltaláló egy más által már feltalált/lekörözött találmánnyal jön elő, attól ő nem lesz kevésbé kreatív. A világ általa ismert részéhez képest ő marhára kreatív volt. Egy ettől független komponens az, hogy mégse lesz a találmánya hasznos előrelépés az emberiség számára. Más az, hogy mennyire művelt a szóbanforgó területen, és más az "adott anyagból újszerű alkotásra való képesség" (a kreativitás). Amikor a kettő találkozik, akkor lesz az illető "fontos kreatív". Tehát javaslatom szerint legyen egy fogalom arra, amikor valaki "jó feltaláló", és legyen egy másik arra, amikor valaki "nagy feltaláló". Ez utóbbi az, amihez a területen szerzett műveltség is kelleni szokott. Az már lehet szájíz kérdése, hogy a kettő melyikét hívjuk "kreatív"-nak, de a másiknak is kell nevet adnunk. És ami ebből a pszichológia számára a rejtélyesebb, az talán inkább az első. Mert arról, hogy hogyan lehet egy területen műveltséget szerezni, arról többet tudunk. Arról, hogy hogy születnek a fejünkben a meredek, találékony gondolatok, arról kevesebbet.

Franky 2009.03.24. 13:03:26

Az utolsó mondatodra reagálva mondom, hogy a napokban megvettem az új könyvét, a Jó munkát. Ez is egy eléggé jó könyv, ahol az újságírást és a genetikát hasonlítja össze.

ettely 2009.06.09. 17:17:57

Így jó sokára reagálva, nekem a könyvben (bár csak részleteit olvastam), az volt nehezen emészthető, bár szépen levezette, hogy miért tekinti így, hogy a kreatív személyiség kreatív volta időben változik, ha jól emlékszem, talán Bachot hozza fel példaként, hogy csak abban a korban tekinthető kreatív személyiségnek, amikor a zenéjét újítóként is értékelik, és később elveszti kreativitását. Nekem ez összességében elég sok volt. A többi, mondjuk a flow élmény, vagy hogy mi szükséges, hogy fejleszthessük a kreativitást, már érthető volt, vagy inkább feldolgozható.