Két regényt tartalmaz a könyv, méghozzá Brautigan első és utolsó (életében megjelent) regényét. Brautigan a hatvanas-hetvenes évek Amerikájának írója, beatnemzedék, stb., én meg azóta szeretem, hogy egy novellafordító versenyen ő volt a feladat és ott nagyon megtetszett nekem a humora. Időnként eléggé elszállt, máskor szarkasztikus, nem veti meg a fárasztó szóvicceket, néha Rejtő-re emlékeztet kicsit ((a humora, más nem)). De inkább hadd meséljek külön-külön a két regényről, mert elég különbözőek. Egyébiránt középiskolás koromban történt mindez - amikor megnyertem vele a novellafordító versenyt, megtetszett, és elolvastam magyarul fellelhető összes műveit - , most nemrég meg újraolvastam ezeket.

Egy déli tábornok Nyugatról

Az író ekkor még fiatal volt és vitán felül bohém, engem kicsit az Úton-ra emlékeztetett a hangulat, bár nem stoppolják benne körbe Amerikát, sőt. Főszereplőnk, aki E/1-ben mesél, megismerkedik a Lee Mellon nevű, ööö, életművésszel - hát, nem tudom, Lee Mellon micsoda, egy hobó, de orosz klasszikusokat olvas. Leginkább céltalanul lézengenek az életben, nincs különösebb történet, néha megismerkednek egy lánnyal, könyveket olvasnak, fura figurák bukkannak fel, meg próbálják megoldani azt a problémát, hogy a tóban túl hangosan kuruttyolnak a békák. Van ennek az egésznek egy utánozhatatlan hangulata, az életnek az a fajta céltalansága, ami nem nyomasztó, nem is boldogítóan felszabadító vagy ilyesmi, hanem csak többnyire derűs, néha szomorú sodródás. Mindez Brautigan remek szövegével és karaktereivel, némi fűvel, egy Elizabeth nevű nővel, a szétszerelt motorral meg a Bibliával, és akkor a krokodilokról még nem is beszéltem. Teljesen értelmetlen, nagyon szerethető könyv. Idézek belőle párbeszédet is, hogy értsük, miről beszélek. Például az.

Lee Mellon felnézett az égre. Újonnan szerzett ismerősök hajlanak rá, hogy felnézzenek az égre. Lee Mellon sokáig nézte.
- Na? - érdeklődtem, mert szerettem volna a barátja lenni.
- Sirályok - mondta ő. - Például az. - És felmutatott egy sirályra, de nem tudhattam, hogy melyikre, mert sokan voltak és mind a hajnalt szólongatták. Azután hallgattam egy sort.
Hát igen, kézenfekvő volt a sirályokra gondolni.

Hogy el ne fújja mind a szél

Mintegy húsz évvel későbbi regény, jóval konvencionálisabb, komolyabb, összeszedettebb az előzőnél. Gyermekkori emlékeit meséli el benne az író, nem tudom, mennyire önéletrajz és mennyire fikció, ránézésre inkább önéletrajzinak tűnik. A negyvenes évek Amerikája egy kisiskoláskorú srác szemével. Egyébként egy rosszul végződő "balesetet" mesél el benne, csak a végén derül ki a pontos történet, de mindvégig sejteti, hogy itt valami rosszul fog végződni. A konkrét történet elmesélése közben viszont mindig elkalandozunk valamerre, visszaemlékezünk, de leginkább fura figurákat ismerünk meg, ami Brautigan legnagyobb erőssége, imádom a karaktereit, épp csak egy kissé törvényenkívüliek vagy csak elütnek az átlagtól, különcök, érdekesek. A főszereplő srác barátkozik egy öregemberrel, aki a tó partján él egy maga építette faházban, mindenki más fél tőle, mert hírneve szerint gyerekeket eszik. Az öregember a kertjében paradicsomot termeszt, megkínálja vele hősünket is, és elmagyarázza, hogy a paradicsomot csak borssal szabad enni, semmiképp se megsózva vagy üresen, mert úgy a finom; majd előhozza a kamrából a világ legnagyobb borsszóróját. Én meg nagyjából 18 éves koromban olvastam ezeket a sorokat, és azóta eszem mindig borssal a paradicsomot. 

Brautiganről még annyit érdemes tudni, hogy fiatal korában paranoid skizofrénnek diagnosztizálták és elektrosokkal kezelték a korabeli kollégák, amely diagnózist én kissé kétkedve fogadok. Depressziósnak talán inkább tűnik. Valamint, hogy legismertebb műve a Pisztrángfogás Amerikában című, amit szintén 18 éves korom körül olvastam, de nem tetszett, mert az már túl szimbolikus és többértelmű és absztrakt volt nekem. Lehet, el kéne olvasni újra, hátha már bejön.

Valamint némi aktualitás: a bejegyzés témájául szolgáló könyvet jelen pillanatban (2009.09.19.) leárazva, 500 forintért vesztegeti az Alexandra, legalábbis az Eurocenterben lévő könyvesboltjukban.