isoldeolvas

A Rajt Koh Phanghanon olvasom, tengerparton, hiába figyelmeztetett killer, hogy ne tegyem, és a pasim közben búvárkodik. Para. Amúgy ugye a Da Vinci-kódhoz szokás hasonlítani, de hálistennek ezt csak azután tudtam meg, hogy már kiolvastam. Egyálalán nem hasonlít rá persze, talán a formáját kivéve, azaz mindkettő olyan könyv alakú; meg hogy mindkettő tudományos alapokat felvonultató fikció. A Da Vinci kódban a "tudomány" vallástörténetet jelent, a Rajban ellenben óceánbiológiát, ami azért nem mindegy, legalábbis én nagyságrendekkel érdekesebbnek tartom a természettudományt, különösen az óceánokat holmi vallástörténelemnél. Például, hogy a tenger alatti metánkitöréseknél hatamas buborékokban felszínre kerülő metán csökkenti a víz felületi feszültségét, ezért ha épp ott van egy hajó, az hipphopp elsüllyed - a tengerészek "boszorkánylyuk"-nak hívják a jelenséget és a Bermuda-háromszögben is jellemző. Tök jó. (Ha már itt tartunk, a Solarist nem tudom, hogy sikerült belekeverni a képbe, mert arra tényleg csak műfajában = science fiction emlékeztet, semmi több. )
Látszik a regényen, hogy az író német alapossággal mindennek utánajárt, beszélt az összes szakértővel (akik közül Bohrmann, létező professzor saját nevén szerepel is a regényben), minden tudományos cikket elolvasott, és feltett szándéka, hogy a megszerzett tudásanyagot az olvasó fejébe is beleverje. Ezért aztán lépten-nyomon megjelenik a könyvben egy nyuszifogó egyetemistalány vagy érdeklődő újságíró vagy lelkes turista, akinek az aktuális főszereplő elmagyarázhatja a Golf-áramlatot, a metánkitöréseket, a púposbálnák szokásait, a mérgező medúzákat, a különféle tengeralattjárók és robotok működését, vagy a cunami keletkezését és előrejelzőit. Emellett a könyv mégis képes izgalmas maradni: az a benyomásom, hogy az író rengeteg hollywoodi filmet nézett meg, és pontosan tudja, milyen gyakran kell életveszélybe sodorni és/vagy kinyírni egy-egy főszereplőt ahhoz, hogy sose lanyhuljon a feszültség és halálra izguld magad mindvégig. Van szerelmi szál is, hálistennek nem nagyon hangsúlyos, mert a szerelmes jelenetek kicsit gázosak, általában azt gondoltam, bár maradtunk volna a kontinentális talapzatok földrajzánál. Ezenkívül szerepel a könyvben az a nő, akiről állítólag Elli Arrowayt, a Kapcsolat c. film főszereplőjét mintázták, de nem tudom, ebből mennyi az igazság, az biztos, hogy Frank nem egyszer nézte meg a Kapcsolatot, és picit nyúlt is belőle.
Ezer-valahányszáz oldalas könyv, és a kilencszázadikon még mindig nem lehet tudni, hogy a végén megmenekül-e vagy elpusztul az emberiség; a végkifejlet egyébként talán a legkevésbé tudományos és kicsit gázos szerintem, de addigra már elolvastunk egy klassz könyvet, úgyhogy nem számít.