isoldeolvas

Roald Dahl apukája korán meghalt, anyukája norvég volt, ő pedig bentlakásos angol fiúiskolába járt, azután Afrikában a Shellnek dolgozott. Később belépett a hadseregbe és Afrikában, majd Görögországban pilótaként harcolt a II. világháborúban. Utána meg számos bizarr mesét írt Meghökkentő történetek címszóval, meg a Charlie és a csokigyárat is, de írói ténykedéséről már nem szól az önéletrajz, hanem a háborús élmények végével befejeződik. Csak nagyon egyszerűen elmeséli az életét, ami izgalmas, néha fura, valamikor meg megható. Úgy a második oldalon elkezdtem izgulni a főhősért (mindig meg akarták vesszőzni a tanárai), és egészen a könyv végéig folyamatosan izgultam érte (mérgeskígyók, német harci repülők és egyéb veszélyek), és teljesen elfelejtettem, hogy nem halhat meg a főhős, hiszen később még egy csomó könyvet ír, többek között önéletrajzot. És még azon is gondolkodtam, hogy milyen helyes, becsületes és szimpatikus főhős, kár, hogy az életben ilyenek nem léteznek, pedig de. Thaiföldön olvastam, Chiang Maiban meg Kanchanaburiban, és valahogy nagyon passzoltak az ifjú Roald Dahl afrikai meg világháborús élményei a tigrissimogatáshoz meg a Kwai folyón hadifoglyok által épített hídhoz. Valamikor jól eltalálom, hogy mikor kell olvasni egy könyvet, és ezt akkor kellett.
A fordítás különben gáz, az egyik helyen egyetlen, nem olyan hosszú mondatban négy alkalommal szerepel a "síkság" szó, és azt sem értem, hogy a "liquerice"-t miért kellett "likőrös cipőfűző"-nek fordítani, amikor két szép magyar szavunk is van erre az édességre, a medvecukor meg a bocskorszíj, ráadásul a szótárban is benne van, de ha ez nem lenne elég, Roald Dahl hosszasan leírja az édességet, amely leírásban pontosan felismerhető a medvecukor. Nem akarom felsorolni az összes hibát, nincs olyan sok különben, de azok könnyen szemet szúrnak és szörnyen idegesítőek.