Daniel tízéves, amikor egy nap arra ébred, hogy már nem tudja felidézni halott édesanyja arcát. Apja - talán vigasztalásul - az éj leple alatt egy titkos "raktárba", az Elfeledett Könyvek Temetőjébe vezeti. ezen a titokzatos helyen az ember választhat magának egy könyvet, amit magával visz, elolvas, és onnantól fogva megőrzi emlékezetében. Daniel egy sosemhallott író, Julian Carax regényét, A szél árnyékát választja.
(Isolde az interneten hall először a titokzatos könyvről, és úgy dönt, megszerzi magának. Kiderül, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat. A szél árnyéka egyes források szerint nemrég jelent meg magyarul, beszerzése mégis szinte lehetetlennek tűnik. Hősnőnk számos könyvesboltot felkeres - az Írók boltjában sosem hallottak a regényről, a Kálvin téri és a Deák téri aluljáró könyvesboltjaiban sem, az Alexandra "Elátkozott" Könyvesházban pedig egyenesen azt állítják, a könyv legalább egy éve elfogyott. Isolde nem adja fel: hosszas keresgélés után végül talál egyetlen példányt a Millenium Könyvesház legalsó polcán egy sarokban.)
A tízéves Daniel még aznap kiolvassa a könyvet, annyira tetszik neki, hogy elhatározza, beszerzi Julian Carax többi könyvét is. Kiderül, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat: az író sorsa, halálának körülményei erősen tisztázatlanok; könyveit nem lehet megkapni, és bár kiadatásukkor reménytelenül alacsony példányszámban keltek el, ma felbecsülhetetlen ritkaságok; valaki(?) mégis sorra ellopja és elégeti a még létező köteteket; egy koromfekete arcú, rémisztő férfi (esetleg az ördög) megfenyegeti Danielt, hogy hagyjon fel a nyomozással, ha kedves az élete. Daniel nem adja fel, és ezzel kezdetét veszi a jó tíz évig tartó nyomozás, amelynek során fura figurák bukkannak fel - egy gyönyörű, vak lány, egy kissé hibbant koldus, egy végzetasszonya, egy mocsok rendőrfőnök, néhány megnyomorodott öregember, bolond öregasszony, pap, hullák, könyvkereskedők, és persze az ördög is többször. Daniel egyre többet tud meg a titokzatos Carax életéről, és egyre nyilvánvalóbb, hogy az ő élete sokban hasonlít arra, például mindketten szerelmesek egy lányba, és mindketten Barcelonában élnek sötét, háborús időkben. A szél árnyéka leginkább talán krimi, kísértetjárta palotákkal, felgyújtott könyvraktárakkal és egy átlagos brazil sorozat teljes évadjára elegendő titkos családi és/vagy szerelmi kötelékkel. A stílusát meg kell szokni, nem igazán gördülékeny, ami szerintem nem a fordítás hibája, inkább a "spanyolos" nyelvezet: néha cirkalmas hasonlatokkal, néha sikamlós(nak szánt) poénokkal. Mintha Marquez megnézett volna pár misztikus horrorfilmet, aztán leült volna krimit írni - tetszik.