isoldeolvas

Igen, hát... ne kérdezzetek semmit. A könyvet pasim adja kölcsön, mivel orvos-sci-fi-thrillert akarok írni, és ilyenkor el kell olvasni valami műfajba vágót, így is tettem, és tényleg használt: már egyáltalán nem akarok ilyet írni. A sztori: főszereplőnk (kutatóorvos), b. neje, valamint bájos gyermekeik olyan intelligensek, hogy az valami csúcs. Ezt onnan tudjuk, hogy. 1. a kocsiban hazafelé szójátékokat játszanak, 2. a nő csak négyórásként dolgozik, de így is sokat keres, 3. dugás előtt mindig játszanak egy parti Ki nevet a végén?-t, 4. apu fel tudja sorolni az összes amerikai állam fővárosát, 5. a kislány IQ-ját megmérik az iskolában. Azonban génkísérletek során gonosz vírus szabadul el, amitől mindenki rohamosan megbutul. Ezt onnan tudjuk, hogy: 1. elkezdenek tévét nézni, 2. a nő utálni kezdni a munkáját, 3. már nem izgatja fel a Ki nevet a végén?, annál inkább az alkesz belga kutató, 4. apu csak Alabamáig jut, 5. a kislány IQ-ját még egyszer megmérik az iskolában. Fontos momentum, hogy a vírus elszabadulásáért nem az intelligens, precíz és feddhetetlen amerikaiak tehetnek, hanem a húsz éve bevándorolt belga származású, ennek megfelelően borostás, alkoholista, link és rendetlen kutatóorvos. A járvány persze megállíthatatlan, mindenki elbutul, félredug és tévét néz, a zsidó pszichiáternő pedig a zsidó faj felsőbbrendűségében kezd hinni, vagyis küszöbön a világvége. Még az a szerencse, hogy a főszereplő kutatóorvosnak akkora volt az IQ-ja, hogy még a vírus után is marad vagy 110, amivel harcba száll a járvánnyal, hadd ne áruljam el a végkifejletet.
Még egy kicsit szidnám a fordítást is, a szakszavak majdnem mind hülyeség, de megértem, hogy nem állítottak rá egy egészségügyi szakfordítót; a Nature magazint szerintem nem kellene Természet-nek fordítani, vagy ha mégis, akkor legyen a Times is Idők... és végül egy példamondat: "De nem engedheti meg magának a harag fényűzését, ha csökkenő intelligenciája mellett meg akarja őrizni szellemének előrelátó szervezettségét."
De legalább rövid.