Eddig Gaiman-rajongó voltam, és egyáltalán nem szerettem Pratchettet, de ezek után esetleg kap még egy esélyt. Az elveszett próféciákat ugyanis együtt írták, és zseniális és imádom. Arról szól, hogy közeledik a világvége, megszületik az Antikrisztus, akit azon frissiben már a szülőszobán elcserélnek. Ez már önmagában számos bonyodalomhoz vezet, ráadásul a főszereplő démon, Crowley (iszonyú jó arc), és az angyal, Azirafael (antikvárius is) valójában megkedvelték a világot, és nem annyira drukkolnak az apokalipszisnak, mint az elvárható lenne. Maga az "elveszett próféciák" Agnes Nutter, a középkorban élt boszorkány jóskönyvét jelentik, amelyben kb nostradamus nehézkes, homályos, régies stílusában jósol meg olyen dolgokat, hogy pl. itt egy japán gyártmányú autó fog balesetet szenvedni. Szerepel még néhány boszorkányvadász, az apokalipszis lovasai (a Háború pl. vöröshajú maca), Madam Tracy spiritiszta és nyugalmazott prostituált, néhány gyerek, és természetesen Eb, a sátán kutyája, aki azonban a körülmények nyomásának engedve kis növésű, bozontos szőrű, kedves kutya.
Azért az látszik, hogy ketten írták, ettől néhol kicsit összedobáltnak tűnik, de a stílusa azért nagyjából egységes, a fordítás jó, csak két helyesírási hiba van a könyvben, bár az csunya (megfolyt és folytogat), a párbeszédek zseniálisak, nagyon vicces, és mindenki olvassa el. Aki szereti az ilyesmit.