isoldeolvas

"Kötetünket az idegrendszer sérülései iránt érdeklődő nem szakmabeli olvasók is haszonnal forgathatják" -állítja a fülszöveg és csúnyán hazudnak. Ez az a mondat, amit csak azért írtak a könyv hátuljára, hátha véletlenül megveszi valami eltévedt laikus, aki fura című könyveivel szeretne felvágni vacsoravendégei előtt. Egészen biztos vagyok benne, hogy aki nem pszichológus vagy orvos, az egy árva szót sem ért az egészből, és orvosok közül is csak néhányan. A könyv a "kognitív szeminárium" sorozat 2. köteteként jelent meg, ebben a sorozatban egy évenként megrendezett kognitívtudomány-konferencia előadásait foglalják össze. Ennek megfelelően vannak jól érthető, izgalmas, száraz és elszállt fejezetek is: a nyelv, az emlékezet, az észlelés, valamint a skizofrénia kognitív megközelítéséről. Mindent összevetve lenyűgöző, hogy hol tart már a tudomány, mennyi eddig megfoghatatlannak tűnő funkciót (emlékek pl) vagyunk képesek biológiai és neurokémiai jelenségekkel megmagyarázni, és hogy mennyi mindent tudunk a prefrontális kéreg glutamáterg neuronjairól. Nagyon izgalmas könyv az olyanok számára (mint én), akiket az ilyesmi izgat.