Roadl Dahlról akkor hallottam először, amikor a Charlie és a csokigyárat néztük a moziban, az pedig meglehetősen bizarr élmény volt. Később susie az önéletrajzát olvasta, és mivel jókat írt róla, én is elolvastam és nagyon tetszett: cseppet sem volt bizarr, hanem inkább kalandregényes, viszont eldöntöttem Roald Dahlról, hogy nagyon jó fej. A Hugó és a csodaszert pedig ugyanazért vettem meg, amiért a mútkor a Mérő könyvet is, mert kíváncsi voltam, miket ír az ilyen szimpatikus ember. (Meg azért, mert a Libri egységáras könyvek között 800 Ft-ért vesztegették.)
Két rövidebb meséből áll, a Hugó és a csodaszer meg A fantasztikus róka úr és a három gazda, és hát egyik betegebb, mint a másik. A könyv végében rövid életrajz található Dahlról, amely szerint az író "jobban átérzi a gyermekek belső világát, félelmeit," mint bárki más, és bár én sosem gondoltam volna, hogy a gyerekek belső világa ennyire bizarr és esetenként hátborzongató, de végülis simán hajlandó vagyok elhinni. Egyébként a mesék tényleg szórakoztatóak, és sajnálom, hogy nincs a közelemben gyerek, akin le lehetne őket tesztelni - nem tudom eldönteni, hogy végig kacagná vagy sikoltva menekülne.
"Biriz sosem fürdött. Még csak nem is mosakodott. Ennek eredményeképp a füljáratát eldugaszolta mindenféle ganéj és zsír, rágógumidarabok és döglött legyek, és minden efféle dolog. Emiatt nem hallott."
Hát nem tudom, lehet, hogy a gyerekek ezen nevetnek, de engem a hideg kiráz. Túl öreg vagyok.

The official Roald Dahl website