A Stardustot is olvastam már egyszer, de akkor kölcsönbe kaptam, most viszont rábukkantam egy horvátországi könyvesboltban és örömömben ki is olvastam rögtön.
Anglia, eldugott kis falu. A falu mellett Fal húzódik, amin tilos átmenni, mert mögötte kezdődik kb. Tündérország, ez alól csak a kilenc évente megrendezett Vásár jelent kivételt. A faluban rendes britek szántanak-vetnek, kivéve Tristran Thornt, aki a szokásos kissé lúzer Neil Gaiman-főhős fiatalember. Bele is szeret egy falubéli leányba, aki puszta kacérságból azt mondja neki, megcsókolhatja, ha idehozza neki az épp a szemük láttára lehullott csillagot. Sajnos (?) a hullócsillag a Fal mögé, a bűbájos vidék területére esik, így Tristran felkerekedik és elindul, hogy megszerezze. Időközben természetesen kalandokba keveredik, kiderül, hogy a csillagra többen is pályáznak, némelyek kifejezetten ártó szándékkal, valamint, hogy a csillag valójában egy meglehetősen undok lány.
Gaiman szövegét nagyon szeretem, humoros, a Stardust meg egy időnként picit sötét tündérmese, bárcsak Tim Burton filmet forgatna belőle.