Asta Nielsen a történelem első filmsztárja volt, igaz, hogy a némafilmek idején; ez pedig az önéletrajza, bár nekem sokára esett csak le, hogy azért hallgatag múzsa, mert némafilm. Elmeséli benne a küzdelmes, szegénységben töltött gyermekkorát (Dickensnek tetszene ez a rész), majd kalandozásait a filmvilágban. Sajnos, mindezt elég szemérmesen teszi, vagyis a magánéletéről alig árul el valamit, ami a mai, Sztár magazinon nevelkedett olvasónak fura lehet. Csomó mindent megtudunk ellenben a némafilm-korszakról, ami számomra érdekes, különös hangulató letűnt kort jelent. Dacára annak, hogy próbál végig inkább dokumentarista lenni, azért átsejlik a sorok között Asta igazi személyisége: szeretetreméltó, bár hisztis, de kétségkívül Díva*. És mivel soha nem árulja el, hogy a szereplők közül melyikhez fűzte intim kapcsolat - ez a fantáziánkra van bízva - én hajlamos voltam feltételezni, hogy mindegyikhez, és amikor megemlíti a jóképű hajósinast, nekem már az is gyanús volt. Időnként szellemes, máskor kicsit lapos a könyv stílusa, ami nem tudom, hogy a fordító hibája-e, vagy az az oka, hogy Astának közepes mértékű tehetsége volt az íráshoz - hiszen színésznő volt, és akkoriban ezek szerint nem volt divat bérírókkal íratni meg az önéletrajzunkat. Viszont csomó kép van benne. Nem bántam meg, hogy elolvastam.
*(CIA-ügynökök látogatják meg a hidegháború idején átmenetileg New Yorkban élő színésznőt, mert azt gondolják, kommunista kém, és a kapcsolatairól faggatják.
Zord ügynökök: - És milyen céllal utazott múlt hétvégén Chicagoba? Kivel találkozott? Mit csinált ott?
"- Vettem egy cipőt - feleltem az igazságnak megfelelően." )
Filmvilág
Wiki