A könyv a "Kognitív szeminárium sorozat" első kötete. A sorozat gyűjteményes köteteket jelent, vagyis minden meghívott hazai kutató ír egy rövid fejezetet saját témájáról. ennek megfelelően olyan, mint bármelyik antológia:
30 % olvashatatlan, 50 % nem rossz, 20 % remek írás. Mivel a kognitív tudomány "jellegzetesen szakmaközi terület", ezért megpróbálták a könyvben összeterelni a valamennyire ide kapcsolódó szakterületek szerzőit: írtak bele filozófusok, amelyekből egy szót sem értek, pszichológusok, amiből picit többet, és agykutató biológusok, amiből meg gondolom, a könyvet megvásárló filozófushallgatók nem értettek egy kukkot sem. Amiért érdemes volt elolvasni: Vizi E. Szilveszter fejtegetése a mesterséges intelligenciáról, vagyis, hogy az emberi tudathoz nagyon hasonló rendszer létrehozható-e számítógéppel, illetve, hogy ha klónoznánk Einsteint, ugyanolyan lenne-e (nem; nem) (egyébként abszolút ide kapcsolódik Zsoldos: Feladat c. regénye), érdekes, jól magyaráz, és szimpatikus, humanista tudós benyomását kelti; Gulyás Balázs hosszú és meglepően könnyen érthető magyarázata a látórendszer működésének eddigi vizsgálatáról (milyen agyterület aktiválódik, amikor rózsát látunk, és miért más, amikor csak magunk elő képzeljük a rózsát stb.), meg persze a skizofréniakutatók írásai, mivel az az érdeklődési területem. Aztán van benne olyan írás is, ahol a szerző nem fordított különösebb figyelmet arra, hogy témáját rajta kívül más is megértse, illetve, ahol a szerző a tanulmány nagy részében a vele ellenkező iskolába tartozó kutatókat "szidja", de mindent összevetve nem rossz ez a sorozat.kognitiv.lap.hu
