Elolvastam ez előbb több kritikát is a neten, de sehol sem írják, hogy ez a könyv egy irtózatos nagy baromság. És úgy mondom ezt, hogy valójában tetszett. A történet: kaliforniai kisváros, egy kisfiú látja, hogy valakik ásóval agyonverik a télapót, ezért megkéri Istent, hogy csináljon valamit. Isten persze Razielt küldi, aki angyal, és hülye is. Kezdetét veszik a bonyodalmak, persze, nem a Télapót verték agyon, hanem a városka egy télapónak öltözött lakóját.
Több helyen olvastam, hogy Moore-t Vonneguthoz hasonlítják. Én nem tenném. Először is, gondolom, az volt a cél, hogy viccesen vagány, jó szövege legyen a könyvnek, ehelyett idegesítően "menőzős" és közönséges. Lehet, hogy kispolgári vagyok, de szerintem nem vicces olyanokat írni egy párbeszédben, hogy "picsafasz". Gondolom, ezek nagyrészt a fordítónak is köszönhetőek, nem tudom, mekkora részben: ugyanez a Pék Zoltán fordította ugyanis a Biff-et is, meg még ezer más Agave könyvet (hogy van ennyi ideje...?), és eddig azért úgy nagyjából rendben volt, de ez most egy kicsit gáz.
Na mindegy, éppen eldöntöm, hogy a vagánykodós szövegek és a nulla sztori miatt nem tetszik a könyv, de aztán kb a felénél egyre nagyobb baromság lesz belőle, akkora, hogy a végén már épp azért tetszik. Beszívott kisvárosi rendőr, dögös démonnő pallossal, beszélő denevér, agyevő zombik - ez egy igazi B-movie, egy trash-horror, nem is, Amadeának van igaza, egy South Park epizód. Ez már akkora hülyeség, hogy imádom. Beteg, egyszerű, szórakoztató. Szerintem azok fogják szeretni, akik szeretik a fentebb felsorolt típusú filmeket; akik meg valami Vonnegut-félére vágynak, azok nagyon el fognak csodálkozni.
Endless
E-kultura
Wiki
