A pszichoterápiás képzésen épp erről tanulunk, úgyhogy lelkesen megvettem a könyvet a karácsonyra kapott könyvutalványaimból, arra számitva, hogy valamiféle gyakorlati útmutatót fogok kapni elsőinterjú-készitéshez. Erről nincs szó. Először is, Argelander néhány évtizeddel ezelőtt irta meg a könyvet; analitikus; valamint német. Gondolom, fentiekből (is) következik, hogy a mű még a maga százvalahány oldalával is meglehetősen terjengős, és jobbára elméleti. Néhány esetismertetést tartalmaz azért (asszem kettőt), jó lett volna több. Egyébként is inkább a témáról irott esszéről, tanulmányról van szó, nem pedig gyakorlati kézikönyvről - ezzel persze nincs semmi baj, csak akkor a fülszövegben ne sugallják az utóbbit.
Tudni kell, hogy a pszichoanalizis hőskorában az elsőinterjú méltatlanul elhanyagolt téma volt, Argelander úttörője volt az ügynek, ő hivta fel a figyelmet a fontosságára, és az általa tett alapvetések ma is ugyanúgy igazak és érdekesek - de főleg azok számára érdekesek, akiknek van némi pszichoterápiás tapasztalatuk. Szóval olyanoknak ajánlanám a könyvet, akik nem most kezdenek pszichoterápiát tanulni, valamint akik valamennyire otthon vannak analitikus-szlengben vagy legalábbis nem idegesíti őket.