Ez már egy majdnem tökéletes könyv. Az emberi emlékezetről szól nem meglepő módon, annak pszichológiájáról, és maga az öreg Baddeley írta az egészet, aki emlékezet-témában kb az atyaúristen. Manapság a legtöbb tudományos- / tankönyvvel az a baj, hogy mivel annyira specializálódunk, többnyire senki nem képes megírni egy egész könyvet, hiszen csak részterületekhez ért, ezért minden fejezetet más ír, amit én utálok. Ez pedig végre egy egységes stílusú, egyszerzős könyv, és gyakorlatilag mindent elmond a memóriáról, ami belefér hatszáz oldalba (kb: rövid távú memória, implicit, szemantikus, epizodikus emlékezet, amnéziák). Baddeley stílusa gördülékeny és szerintem laikusok számára is érthető, néha humort is becsempész, de csak amennyi nem megy a tudományosság rovására. Nagyon sok vizsgálatot idéz, szerintem ettől lesz igazán érdekes. Minden fejezet végén röviden összefoglalja, miről szólt az a fejezet, ami szerintem nagyon sokat javít azon, hogy mennyire emlékszünk később az olvasottakra (hiába, ért hozzá). Nem is tudom, mikor tetszett ennyire egy tudományos könyv, de tényleg, néha nem tudtam letenni (na jó, lehet, hogy ez engem minősít :-) Külön respect a fordításnak (Racsmány), remekül áthozta a nehezen lefordítható (mert mondjuk nyelvi emlékezettel foglalkozó) részeket is.
Akkor lenne igazán csúcsszuper, ha kitérne néha kicsit a funkció mögött álló neuroanatómiára, de akkor az már nem fért volna bele egy könyve és nem is egyszerzős lenne, úgyhogy megelégszem ennyivel.

(Tudtátok pl., hogy ha sok szóból álló listákat tanítanak meg a búvároknak a víz alatt és a parton, akkor később a víz alatt jobban emlékeznek a víz alatt tanultakra, mint a parton? És fordítva. Ugyanígy a részegen tanultakra az ember jobban emlékszik részegen, tehát ha kiesett az előző este, akkor a legtudományosabb megoldás, ha...?)

Baddeley a Wikin