Háát... Nem ezt szoktuk meg Austertől. A Brooklyni balgaságok a szokásos módon emberek élettörténeteiről szól, értelemszerűen Brooklynban, ugyanúgy történnek benne a szokásos austeres véletlenek, csakhogy az eddigi összes művénél sokkal könnyedebb. Hiányzik belőle a jól ismert és méltán szeretett nyomasztó hangulat, vagy a groteszk elemek, vagy nem is tudom, mi. Túl humoros, és nem mindig tetszenek a viccei, túl érzelmes, túlságosan sok nő szerepel benne, túl sok kisgyerek, túl optimista, túl felszínes.
Nathan, miután felgyógyult tüdőrákjából és elvált, Brooklynban telepszik le, és nem tud mit kezdeni magával, ezért elkezdi írni a Brooklyni balgaságokat: sztorikat ez emberi hülyeségről és balszerencséről. Eközben véletlenül összefut Tom nevű unokaöccsével, aki antikváriumban dolgozik, bár többre hivatott. Később felbukkan még néhány családtag, fény derül erre-arra... satöbbi. Auster sokat kritizálja Amerikát (és Bush-t), amit eddig sosem szokott, és a regény fő motívuma az elvonulás a csúf világtól - eldugott vidéki házba, mint Thoreau, vagy csak az ember saját képzeletébe.
Nem rossz könyv ez, nem arról van szó, csak olyan... öreges.