"Mert a világ csak utólag érthetetlen. Akkor, amikor történik, még érthető, pusztán azért, mert úgy van, ahogy van. Pontosabban, vannak dolgok, amikkel kapcsolatban fel sem merül a megértés problémája, nem mer felmerülni, mert ha megtenné, ha csak úgy felmerülne, akkor a világ, keresek egy megfelelően kisképű kifejezést, lebomlana, mint egy pulóver, felálltál és beleakadt a pulóvered valamilyen szögbe, vagy kiállt egy csavar, nem vetted észre, mentél tovább, és úgy. Ami van, az nyilván azért van úgy, ahogy, mert úgy helyes, mert, ha mondjuk, valamilyen okból mégis helytelen volna, ha egyáltalán lehetséges volna a helytelenség, akkor azok, akikre rá van bízva, azonnal kicserélnék helyesre, hiszen felnőttek. Amikor kiég a biztosíték, a nagyapám hoz egy létrát és kicseréli. Keres egy újat a fiókban. Jó, maximum megpatkolja. Nem tudom, hogy mit jelent a patkolás, csak azt, hogy nem szabad csinálni, de kicsit meg mégis szabad lehet, ha a tiltás ellenére megcsinálja. Megpatkolja, beteszi, és megint ég a villany."

Na, ez már valami. Egyébként senkit ne riasszon el a cím, semmi Izrael vagy Auschwitz. Vagyis, engem különösebben nem érdekel amúgy a zsidóság mint téma, ellenben egyszer várakozás közben belelolvastam az ismerősöm könyvébe, és annyira megtetszett, hogy erőnek erejével tudta csak elvenni tőlem, miután megígérte, hogy amint kiolvasta, kölcsönadja.
A történet: Németh Gábor visszaemlékezget gyerekkorára, többnyire olyan élményekre, amikor kívülállónak érezte magát. Kívülállónak = nem direkt azért, mert zsidó, hanem azért, mert gyerek, vagy mert fel van mentve tornából, vagy néha talán azért, mert zsidó? Bár egyébként majdnem mindig így érezte magát, másrészt, melyik gyerek nem érzi így időnként. Néha szó esik zsidóságról is, hogy az milyen érzés meg milyen élethelyzetekben kerül elő meglepetésszerűen, de alapvetően nem erről szól a könyv, hanem... miről? Ez most jó közhelyes lesz, de: történetekről, amik bármelyikünkkel megtörténhettek volna, és meg is történtek, ha kerültünk gyerekkorunkban kórházba, voltunk szerelmesek, vagy vert meg az iskolában egy nagyobb fiú.
Egyébként pedig teljesen mindegy, hogy miről van szó, a szöveg miatt olvastam, minden mondat remekmű, könnyed, természetes, gyönyörűen megírt szöveg, így akarok írni. "Kiállt egy csavar, nem vetted észre, mentél tovább, és úgy."


Itt van két elemzés, egyiket se bírtam végigolvasni.
ÉS-es kritika
Népszabis kritika

Idéztem egy részletet a könyvből a blogomban is, az meg itt van.