Az Időcsapda olvasását konkrétan a címe és a borítója miatt halogattam évekig. Most komolyan, hogy néz ez ki. Persze, nagyon jó könyv.

A történet 1988-ban kezdődik, amikor is főszereplőnk, Jeff épp becses nejével beszél telefonon, miközben infarktust kap és meghal. Vagyis nem hal meg, hanem egyszerre csak 18 éves korban találja magát a kollégiumi szobájában, és akármennyire is furcsa, szembe kell néznie vele, hogy most visszakerült az időben, elölről kell csinálnia mindent. Persze, az előtte álló jövőről egy csomó mindent tud: tudja például lóversenyek eredményeit, amivel egy rakás pénzt nyer, tudja, milyen részvényeket kell venni, úgyhogy végülis egyáltalán nem az "előzőhöz" hasonlóan éli életét, hanem teljesen máshogy. Amíg aztán 1988-ban totál egészségesen infarktust kap és meghal.

Vagyis nem hal meg, hanem ismét visszakerül, egy picivel későbbi időpontra, és kezdődik az egész előlről. Vagyis nem az egész, mert Jeff megint egy kissé máshogy éli le a "hátralévő" éveket.
Közben persze összefutunk a világpolitika aktuális eseményeivel, csomó akkoriban készült film és akkoriban megjelent újdonság szerepel. Igazán paradox, néha vicces, és nagyon elgondolkodtató könyv.