Túl vagyunk az első világvégén, valami sivatagban, gondolom, Amerika helyén, de ahol valaha vár állott, most kőhalom. Egy ifjú szerzetes remetéskedik a kövek közt a pusztában, ti. szerzetesrendjének felvételi követelménye a sivatagban éhezéssel eltöltött egy hónap. A szerzetesrend, amelybe tartozni óhajt, a Leibowitz-rend (bár Leibowitz-ot még nem avatták szentté, de bizonyára már ez sem sokat várat magára). A rend célja a "tudás", az emberiség írásos emlékeinek megőrzése: a nagy világégés után ugyanis a felbőszült emberiség a tudósokat hibáztatta a történtekért, ezért minden fellelhető irományt elpusztítottak és minden fellelhető diplomást fölakasztottak. Leibowitz mérnök volt, aki egy kolostorban húzódott meg, és könyveket dugdosott, majd csempészett, majd fenti tevékenység köré hagyományt és vallást épített. Az ifjú szerzetes újabb titokzatos leletekre bukkan egy föld alatti üregben, amiből még többet tudhatunk meg a világvége előtti emberről, pl. egy bevásárlólistát, meg tervrajzokat, amiket senki sem ért.
Eltelik pár évtized, a "tudást" már nem kell annyira titkolni. Bár jólismert sivatagunkban még mindig csak barbár törzsek és pár városállam van, már nem üldözött a tanulás, sőt, van iskola is. A kor legismertebb tudósa a kolostorba látogat, hogy tanulmányozhassa a "titkos iratokat".
Eltelik még egy pár évtized. Vagy évszázad. Mihez kezdett az emberiség a papok által oly gondosan megőrzött tudással, tanulva az előző világvége tapasztalataiból? Na, vajon mihez.

Nagyon jó ötlet ez a könyv, szeretem a történetet, néha vicces is. Kicsit jobban is meg lehetett volna írni, csomószor lassú, és rengeteg elvi vita van benne pl. a szerzetesek és a tudósok között, és rengeteg "önmagában vívódik a kis szerzetes" és sok oldalon keresztül mereng a rendfőnök a világ dolgain. Ezeket nyugodtan ki lehetett volna hagyni, magamtól is felfogtam az erkölcsi tanulságot, szomorú és megrázó anélkül is, hogy az okos szereplők többször rámutatnának.
Olyan jó lenne, ha a sci-fi írók is jól írnának, vagy ha a szépirodalmárok is ki tudnának találni jó történeteket. De nem filozofálunk, érdemes elolvasni, jó könyv.