Egyszer régen azért vettem meg ezt a könyvet, mert le volt árazva nagyon. És telistele van szép, színes képekkel a címben szereplő témáról. Aztán nem nagyon lapozgattam soha, most viszont szakvizsga előtt elővettem, mivel tudtam, hogy az egyik vizsgáztató profnak ez a szakterülete.
A könyv pontosan arról szól, ami a címe, azzal a kivétellel, hogy az fMRI-ről egyáltalán nem írnak benne semmit, épp csak féloldalban megemlítik, hogy ja, egyébként van olyan is. Én ezt kicsit hiányoltam, mivel manapság már kb mindent fMRI-znek, de megértem, hogy nem fért bele a könyv terjedelmébe. A könyv tehát "csak" a nukleáris képalkotókról, vagyis a SPECT-ről (single photon emisson tomography) és a PET-ről (positron emission tomography) szól. Megtudjuk, hogyan működnek ezek a cuccok, nagyon pontosan és részletesen, milyen izotópokat használnak, melyiknek mi az előnye, melyikkel mit lehet mérni, valamint a könyv második részében azt, hogy milyen betegségben mit találtak eddig. Az első rész, bár érdekes, de időnként túlságosan részletekbe menő ahhoz, hogy nem radiológus vagy biofizikus is értékelni tudja, a második rész viszont érdekes és jó összefoglaló a neurológiai és pszichiátriai betegségekben eddig leírtakról. Nem minden fejezetet olvastam el, pl. az epilepszia és az agytumorok kimaradtak, de a pszichiátriai betegségekben és a demenciákban talált eltérésekről sokat megtudtam, ez utóbbiről talán többet is, mint szerettem volna. Meg olvastam egy csomó érdekességet, pl. tudtátok, hogy normálisan idős korban az agyféltekék közötti aszimmetria csökken? HAROLD a jelenség neve, azaz Hemispheric Asymmetry Reduction in Old adults. Dementiában pedig ez a csökkenés elmarad.
Nem igazán jöttem rá különben, hogy kik a könyv célcsoportja, klinikusok számára túl részletes, a fenti módszereket a gyakorlati betegellátásban viszonylag keveset használjuk, mert iszonyú drágák, ha meg kutatóknak szól, azok már nem olvasnak manapság könyveket, hanem szaklapokat az interneten. Ráadásul a sok és nagyon jó minőségű színes kép miatt eredetileg nem is olcsó a könyv.
És meg kell még említenem, hogy végre egy olyan könyv, amit az elejétől a végéig ugyanaz az egy ember írt, én pedig, a kézikönyvek elkötelezett utálója, nagyon tudom értékelni az ilyesmit.
