HTML

isoldeolvas

Friss topikok

Címkék

analízis (10) antipszichiátria (1) Arsan (1) Austen (1) Auster (9) Baddeley (1) banks (2) Barabási (1) Baricco (2) Bauer (1) Baxter (1) Bentall (2) Bester (1) Bloom (1) Bradbury (1) Brautigan (1) Brown (1) Chandler (1) Changeux (1) chicklit (2) Csepe (1) csermely (2) Csermely Gyula (1) Csíkszentmihályi (1) Cunningham (1) Dahl (4) Dick (1) Dylan (1) Edwards Jones (1) életrajz (3) Ellis (1) eroszak (2) Evans (1) Fable (3) fantasy (10) Fejős (1) film (1) Firefly (2) flow (1) Füredi (1) Gaiman (9) Gordon (1) Grahame Smith (1) Grimwood (1) Gyacsenko (1) Haddon (2) halozat (2) Hamilton (1) Herczog (1) Herman (1) Hobb (1) Hoffmann (1) Hornby (1) Huszár (1) Huxley (1) Hyperion (2) interperszonális (1) jóga (1) Karterud (1) Kehlmann (1) kepregeny (2) képregény (1) Kesey (1) Kinsella (8) kognitiv (7) Kosza (1) krimi (4) Kullmann (1) Laurie (1) Lázár Ervin (1) Lehane (2) Lelord (3) Lénárd (2) Lurija (1) Malan (1) Marquez (1) Maynard (1) McAffrey (1) McCullough (1) Mero (1) Miller (1) Mitchell (1) Moore (7) Morgan (3) Mórotz (1) mozgásterápia (2) Murakami (1) Nemeth (2) Niffenegger (3) onsegito (1) Orlean (3) Pelevin (1) Perczel (1) Perez Reverte (1) pratchett (4) pszichiátria (1) pszichoterápia (5) pszichoterapia (22) Racsmany (3) Rados (1) Raffai (1) rehab (2) Ross (1) Salinger (3) Schatzing (1) sci fi (28) séma (1) shopaholic (5) Simmons (2) Smiles (1) Steinhauer (3) Stern (2) Sullivan (1) szelfpszichológia (1) Szendi (2) Szerb Antal (1) Szőnyi (1) sztrugackij (7) tankönyv (5) Tényi (1) terhesség (2) Tokaji Zsolt (2) TothKrisztina (1) Townsend (1) trauma (2) Tringer (2) utikonyv (1) vancsa (1) Vian (1) Vígh (1) Waltari (1) Yalom (3) Young (1) Zafon (2) Zelazny (1) zene (1) Zsoldos (1) Címkefelhő

E. T. A. Hoffmann: A király menyasszonya

2008.03.01. 10:46 isolde

Hoffmannról el kell mondanom, hogy bár alapvetően hülyeségnek tartom, hogy az embernek példaképe legyen (mert a saját történetünket kell megírnunk ésatöbbi), nekem Hoffmann volt az, éspedig nem azért, mert olyan jól ír (jól ír, de van nála sok jobb), hanem az életvitele, a sokoldalúsága miatt. A legtöbb író ugyanis, akiről középiskolában tanultunk, foglalkozásszerűen író volt, vagy legalábbis fordító, szerkesztő, újságíró, esetleg unatkozó földbirtokos, mindenesetre bennem akkoriban az a benyomás alakult ki, hogy ezek az íráson kívül olyan sok mindent nem csinálnak, úgy pedig nem ügy. Nem beszélve a német romantikáról, ahol felületes szemlélő számára úgy tűnhet, leginkább tüdőbeteg emósok és kattant vagy ópiumfüggő bölcsészek művelték az irodalmat. Ellenben szerintem (vagy legalábbis a középiskolás koromban így gondoltam) csak a művészetnek élni, vagy csak a szürke hétköznapoknak élni: egyik sem nehéz, igazán nehéz mindkettőt csinálni egyszerre. Mutassatok valaki olyat, aki közalkalmazottként Hoffmannhoz hasonló fantáziával és munkakedvvel rendelkezett (nem, nem, Csáth Géza nem ér.) Hoffmann jogot végez, és többnyire rém unalmas állásokban dolgozik, hivatalnok, köztisztviselő, bíró; emellett zenekritikus, zenét, színdarabokat, valamint ijesztő tündérmeséket, morbid és humoros kísértethistóriákat és vicces vagy tragikus rémmeséket ír. (A diótörő lehet ismerős). Mindemellett a napoleoni háborúk is zajlanak, hősünk ugyanis a 18. sz. végén teszi ezt. És igen, tudom, hogy abszintot vedel és szifiliszes, részletkérdés.

De rátérek a könyvre, A király menyasszonya négy novellát tartalmaz, van köztük jó és nem olyan jó is. A faluni bányász a legjobb, egy tengerészlegényről szól, akit a különös véletlen, plusz egy különös öregember Falunba vezérel, és ott furcsa köteléket alakít ki mind a bányával, mind a bányamester csinos leányával. A faluni bánya azonban - ó, jaj - több holmi köveknél, esetleg misztikus lények lakják, akik a főszereplő fiatalemberrel szórakoznak. Tetszik, hangulatos, kicsit nyomasztó, kellemesen régies.

A király menyasszonya egy különc vidéki földbirtokosról szól, aki hobbi-alkímista és asztrológus, valamint leánykájáról, aki egy dundi, szőke liba, de imádja a konyhakertjét. Imádott konyhakertje azonban sötét titkokat rejt! és a gyanútlan leány maga sem sejti, mekkora veszedelembe sodorja magát és szerelmét, amikor meggondolatlanul ujjára húzza az egyik sárgarépán talált gyűrűt! Hát, ez egy kicsit bizarr történet, a sárgarépa visszavág. A sztori nem annyira tetszett, a szereplők viszont nagyon viccesek, különösen Annácska szívszerelme, a kissé lila önjelölt költőzseni diák, akit - elnézést a spoilerért - végül sikerül kigyógyítani a költészetből, amikor véletlenül fejbeütik egy lapáttal. És ebben vannak a kedvenc fejezetcímeim is.*

A titokzatos vendég szerelmi történet és kísértethistória egyben, jó kis hátborzongató, nyikorgó szélkakassal, halálos párbajjal, sápadt szicíliai gróffal, és lassan megőrülő francia cselédlánnyal a francia-német háborúk idején. Nem igazán tudom megmagyarázni, miben rejlik a 18. századi kísértethistóriák vonzereje, hiszen ma már szóba sem jön, hogy féljek ezeken (bár a Homokembertől kicsit féltem, de arról majd később), talán az, hogy Hoffmann időnként egyúttal parodizálja is a műfajt, és az vicces, meg természetesen a régies stílusa, nem tehetek róla, szeretem az olyasmit, hogy e szavak hallatán a grófné ájultan zuhant a pamlagra.

A Vámpírizmus a legrövidebb, nem vámpíros, de horrorsztori, amely egy ifjú gróf baljós előjelek között köttetett házasságáról szól, és amelynek hadd idézzem csupán sokatmondó utolsó mondatát: "A gróf a történtek után megtébolyodott."

Egynek jó volt ez a kis könyv, de azért, ha Hoffmannt szeretnénk olvasni, inkább Az arany virágcseréppel kezdjük (ami korabeli urban fantasy), vagy a Homokemberrel, ami pedig félelmetes rémhistória.

* "Első fejezet, amelyben a különböző szereplőkről és a köztük lévő kapcsolatról adunk hírt, továbbá kellemes utalások történnek ama meglepő és fölöttébb csodás eseményekre, melyekről azt ezt követő fejezetekben esik szó. "
vagy
"Hatodik fejezet, mely a legutolsó és egyben a legépületesebb valamennyi közül."

Hoffmannról Wikipedián (angolul)

3 komment

Címkék: Hoffmann

A bejegyzés trackback címe:

https://isoldeolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr695587073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

91184 2008.03.07. 12:36:57

Hoffmann bátran lehet bárki példaképe. ;) Ebben a kis novella válogatásban meg az a legjobb, hogy végre nem az ezerszer kiadottakat akarja ismét megvetetni velünk (egy-két újjal kiegészítve), hanem bátran bevállalta az eddig (magyarul) nem olvashatott művek megjelentetését. Bravó!

vampir 2008.04.09. 21:08:43

Szia Isolde! Nekem is o az egyik kedvencem. Az ordog bajitalat is olvastad mar?

17686 2008.04.10. 11:21:55

vámpír: azt nem, de ha látom, beszerzem.
süti beállítások módosítása