Még mindig retró rovatunkban újraolvasom az 1987-es Halkirálynőt, és egyrészt meglepően jó, fordulatos krimi és vicces stílus, másrészt meg hű, de nosztalgikusan ismerős, asszem középiskolás koromban Daniel Belloq-ba voltam szerelmes én is.
Denisa Wry ifjú, kissé hóbortos, ám rendkívül vakmerő nyomozónő (nos igen, minden szereplőnek idióta neve van, az tény) csak várja a Nagy Ügyet, amivel majd kitörhet, ám egyelőre csupán szatírok léprecsalásában jeleskedik. Sőt, újabban bébiszitternek akarják beszervezni valamely megfenyegetett milliomoscsemete mellé, és nincs elég baja, az apjának a lapkiadójával is van valami para. Mindeközben vonzódni kezd a mogorva, szótlan, ám amikor megszólal, tengermély hangú kollégához, Daniel Belloq-hoz. Aztán jelentkezik Denisa öccse, Martin Wry, hogy a motoros haverjai közül az egyiknek elrabolták a nővérét.
Persze, kiderül, hogy a megfenyegetett milliomoscsemete, az apuka lapkiadóját ért atrocitás és az eltűnt nővér rejtélyesen összefügg, sőt, még később még tovább gubancolódnak a szálak afféle rendes krimihez méltóan. Többnyire szimpatikus, időnként szörnyen idegesítő (de aközben is szimpatikus) hősnőnk egyszerre csak azon kapja magát, hogy egy nála is hatalmasabb alvilági ügy korrupt kellős közepébe csöppent, ahol kb a jó és a gonosz harcol a Városért. Feltűnik emellett a titokzatos Justitia, aki a törvényt megkerülve bűnözőket nyír ki, és lehet, hogy egy ember, de lehet, hogy egy szervezet, mindenhonnan hullák kerülnek elő, és kétoldalanként tűzharcba keveredünk a nyílt utcán vagy verekedésbe egy filmforgatáson vagy fentiek kombinációjába tetszőleges helyszínen. Női írótól váratlanul kevés lelkizés (azért valamennyi van, nyugi), és sok, pörgős akciójelenet. A történetszálban persze fel lehet fedezni néha logikátlanságokat, vagyis leginkább furcsa véletleneket, szereplők véletlenül összefutnak a városban, meg mindig mindenki pont akkor ér oda, amikor pont ott a fontos dolog történik, valamint az Utolsó Nagy Leszámolás rettentően el lett húzva, de sebaj, ennyi belefér.
Egy nyolcvanas évekbeli krimi a csajosabb fajtából, és leszámítva, hogy még nem létezett lézernyomtató, ma is teljesen megállja a helyét, pörgős és szórakoztató. Vagy lehet, hogy elfogult vagyok.
