Ez egy remek könyv a kognitív viselkedésterápiáról, meglepően jól öszeszedett és értelmes. Az első fejezetekben kapunk némi ízelítőt a két módszer történetéből (illetve, hogyan lett belőlük egy módszer), valamint a két módszer elméleti alapjairól. Hogyan kell viselkedésterápiát csinálni, kiknek jó ez, mire való, miért így. Mi a kognitív terápia elméleti alapja, és hogyan kell a gyakorlatba átültetni mindezt. Épp annyi elmélettel és gyakorlati megfontolással, és közbeszúrt esetismertetéssel, amennyi kell.

A második részben azokról a kórképekről van egy-egy fejezet, amelyekben a leggyakrabban alkalmazzák a kognitív viselkedésterápiát: depresszió, szorongás, szociális fóbia, pánik, szexuális zavarok. Itt részletesen, egy vagy több eset kapcsán tárgyaljuk, hogy az adott kórképben (már amennyiben a szociális fóbia például kórkép, de nem jut eszembe jobb szó) milyen speciális módszereket tud a kognitív viselkedésterápia, egyéni megfontolások, gyakorlati alkalmazás.

Általában az a problémám előítéletem a pszichoterápiás könyvekkel, hogy az európai könyvek messze túlságosan elméleti síkon mozognak, sokat foglalkoznak a módszer mögött álló filozófiai gyökerekkel, emberképpel, miegymással, és szeretnek halandó számára nehezen követhetően fogalmazni, míg az amerikai könyvek borzalmasan leegyszerűsítőek, olyanok, mint egy szakácskönyv vagy barkács-hobbi-szakkönyv, ezt illeszd ide, ezt oda, aztán kész, az emberi lélek meg azért csak cizelláltabb az összerakható ikea-bútornál. Ez a mostani könyv viszont meglepően jól ötvözi a gyakorlatiasságot az elméleti háttérrel. Egyébként hiteles is, a két szerző a két nagy magyar kognitív viselkedésterapeuta. És ritkán mondok ilyet, de kivételesen az a véleményem, hogy mind szakemberek, mind a téma iránt érdeklődő laikusok haszonnal forgathatják.