Arra jutottam végülis, hogy Tokaji Zsolt kap még egy esélyt, úgyhogy megvettem a címben szereplő kötetet 390 forintért a könyvudvarban tegnap délután, és estére már ki is olvastam. Mondjuk rövid is, de tényleg nehéz volt letenni.

Öt kamaszról szól, akikkel szakdolgozatához mélyinterjúkat készít Virág, a pszichológushallgató lány, de aztán a feltétlenül szükségesnél egy fokkal jobban összegabalyodik velük. Része lesz az életüknek, ilyesmi. A tizenhétévesek, három fiú és két lány egyébként egy igen furcsa társaságot alkotnak, amennyiben össze-vissza szexelnek egymással párokba való rendeződés nélkül, ezért is találja ki a pszichológuscsaj, hogy ők legyenek a szakdolgozatában.

Ez az alapfelállás szerintem elég összefércelt így, csak ürügy, hogy beszéljenek egymással a szereplők, dehát az életben azért szerintem nem történik ilyesmi. Márminthogy pszichológushallgató lány kamaszokat szólít le a plázában, majd rengeteget mélyinterjúzik velük. Ezenkívül még a párbeszédek idegesítettek néha, amik olyanok, ahogy az ember az életben nem beszél. Az életben nem frappáns, szépen megfogalmazott körmondatokban beszélünk, "Kata, én úgy érzem, hogy részedről ez...", hanem improvizálunk, kevésbé frappánsan.

De végülis ezeken túlteszem magam, egyrészt, mert tetszik a tinédzserek szövege, a stílus, ahogy beszélnek, másrészt pedig, mert jók a karakterek, mindenkinek megvan a maga kis története, és mindegyik nagyon hiteles. Rendesen megszeretem a szereplőket és izgulok értük, amikor hülyeségeket csinálnak. Erős a kísértés, hogy mindenféle könyvekhez hasonlítsam, pl. az Apám beájulnához (ahol szintén jó a tinédzserszereplők szövege), vagy Woolf: Hullámokhoz (na ezt azért nem kéne :) csak az alapfelállás miatt, ugyanúgy egy társaság, akiket külön-külön hallunk és akik odavannak egy erős egyéniségű fiúszereplőért) meg persze a Zabhegyezőhöz (ahonnan az író bevallottan merített ihletet). Üzenete is van persze a regénynek, nagyjából arról szól, hogy a tinédzserek a felnőttekkel szemben még őszinték, vagy legalábbis próbálnak azok lenni, valamint, hogy a felnőttek nem figyelnek rájuk egyáltalán.

Egyébként a fülszövegben spoiler van (köszi!)*, a borító meg katasztrófa, mondom, a sztori időnként kissé ügyetlenül összefércelt, de mindent összevetve ez egy meglepően jó könyv.

*Régebben soha nem olvastam el könyvek fülszövegét, csak az utóbbi időben szoktam rá, de asszem le kéne szoknom megint.