Még nem jelent meg ez a regény, 2009-ben fog előreláthatóan, csak az író már mindenkinek elküldte az interneten, így én is elolvastam. Nem rossz amúgy. Miután elolvastam, egy csomó ideig gondolkodtam rajta és ez kevés könyvről mondható el azért.

A főszereplő Gergő, kényszerbeteg huszonéves szociális fóbiás fiú, aki anyjával él kettesben és azt találja ki, hogy a kényszereiről videót készít. Mármint nem arról, ahogyan ezerszer kezet mos, hanem a kényszergondolatainak a tartalmáról. Különben ez nem hülyeség, terápiásan teljesen releváns. Az elkészült videókat aztán elviszi a legújabb pszichoterapeutájának, akiről az első pillanatban látszik, hogy egy nyálas, unszimpatikus köcsög.

Ugyanehhez a dokihoz jár Eszter, és egy másik időpontban egy másik szálon Kata is. A három fiatal története aztán egészen bizarr és meglepő módon fonódik össze, többnyire remekül megírva: nem tudom pontosan, mi fog történni, mert nem teljesen kiszámítható, csak az egészet áthatja valami szorongató balsejtelem, hogy itt valami ki fog derülni és az nem biztos, hogy jó lesz.

Egyhuzamban olvastam el az egészet, részben mert annyira olvastatta magát, részben meg mert rövid. A regényhez kapcsolódik mintegy függelékképpen Gergő naplója, a regényben egy csomó helyen van is rá utalás, akkor hátra lehetne lapozni a naplóhoz, de én nem fogok olvasás közben előrelapozgatni meg hátralapozgatni kéremszépen, ha azt szerettem volna, akkor lapozgatóskönyvet veszek. A végén meg, amikor már minden kiderül és a helyére kerül, nem olyan izgi elolvasni Gergő naplóját, én legalábbis meguntam. Nem teljesen értem, milyen szerkesztői megfontolásból maradhatott ez így, mert szerintem baromi rossz ötlet.

Valamelyik másik kritikában olvastam, hogy akönyv üzenete deprimáló, a szereplők pedig csupán undort ébresztenek egytől egyik, úgyhogy most nem tudom, velem van-e a baj vagy csak nem ugyanazt a könyvet olvastuk. Részemről kedveltem a szorongó kényszeres, magányos fiút, aki kiolvasta már a fél pszichiátriai szakirodalmat, meg a két szerencsétlenkedő csajnak is drukkoltam. A könyv üzenetéről mondjuk spoiler nélkül nehezen tudnék nyilatkozni, persze lehet, hogy a romlott huszonegyedik század társadalomkritikája a deprimáló benne, de én egy naiv optimista vagyok, aki bizonyos emberi sorsok kedvező alakulásának is tud örülni, még ha az csak bizonyos regényszereplőket érint is. Na, remélem, ez elég ködös volt. Bizarr, thrillerszerű, kicsit nyomasztó, de elég érdekes regény.