HTML

isoldeolvas

Friss topikok

Címkék

analízis (10) antipszichiátria (1) Arsan (1) Austen (1) Auster (9) Baddeley (1) banks (2) Barabási (1) Baricco (2) Bauer (1) Baxter (1) Bentall (2) Bester (1) Bloom (1) Bradbury (1) Brautigan (1) Brown (1) Chandler (1) Changeux (1) chicklit (2) Csepe (1) csermely (2) Csermely Gyula (1) Csíkszentmihályi (1) Cunningham (1) Dahl (4) Dick (1) Dylan (1) Edwards Jones (1) életrajz (3) Ellis (1) eroszak (2) Evans (1) Fable (3) fantasy (10) Fejős (1) film (1) Firefly (2) flow (1) Füredi (1) Gaiman (9) Gordon (1) Grahame Smith (1) Grimwood (1) Gyacsenko (1) Haddon (2) halozat (2) Hamilton (1) Herczog (1) Herman (1) Hobb (1) Hoffmann (1) Hornby (1) Huszár (1) Huxley (1) Hyperion (2) interperszonális (1) jóga (1) Karterud (1) Kehlmann (1) kepregeny (2) képregény (1) Kesey (1) Kinsella (8) kognitiv (7) Kosza (1) krimi (4) Kullmann (1) Laurie (1) Lázár Ervin (1) Lehane (2) Lelord (3) Lénárd (2) Lurija (1) Malan (1) Marquez (1) Maynard (1) McAffrey (1) McCullough (1) Mero (1) Miller (1) Mitchell (1) Moore (7) Morgan (3) Mórotz (1) mozgásterápia (2) Murakami (1) Nemeth (2) Niffenegger (3) onsegito (1) Orlean (3) Pelevin (1) Perczel (1) Perez Reverte (1) pratchett (4) pszichiátria (1) pszichoterapia (22) pszichoterápia (5) Racsmany (3) Rados (1) Raffai (1) rehab (2) Ross (1) Salinger (3) Schatzing (1) sci fi (28) séma (1) shopaholic (5) Simmons (2) Smiles (1) Steinhauer (3) Stern (2) Sullivan (1) szelfpszichológia (1) Szendi (2) Szerb Antal (1) Szőnyi (1) sztrugackij (7) tankönyv (5) Tényi (1) terhesség (2) Tokaji Zsolt (2) TothKrisztina (1) Townsend (1) trauma (2) Tringer (2) utikonyv (1) vancsa (1) Vian (1) Vígh (1) Waltari (1) Yalom (3) Young (1) Zafon (2) Zelazny (1) zene (1) Zsoldos (1) Címkefelhő

Pilling János (szerk): Gyász

2008.09.10. 10:42 isolde

Ez jó könyv, egy probléma van vele, hogy a Pilling János csak az első három fejezetet írta és azok az igazán jók, a többi meg elég változatos.

Alapvetően mindenről szól, ami a gyásszal kapcsolatos: kezdjük onnan, hogy van normál gyász, ami lezajlik nagyjából pszichiátriai osztályra kerülés nélkül 1-3-12 hónapon belül, meg van komplikált gyász, ahol valami elromlik vagy közbejön és az illető depressziós lesz vagy csak szimplán nem lesz egyre jobban. A pszichológusnak alapesetben a komplikált gyásszal van csupán dolga, mert amúgy a szociális környezet meg a hozzátartozók meg a hagyományok dolga a gyászoló segítése. A könyv írója (és a könyv jelen olvasója) szerint a nyugati kultúrában a gyászkultúra kb nemlétező, és ez igen rossz így, mert azt a hibás követendő példát állítja, hogy hamar túl kell lenni rajta meg nem kell sírni meg fel kell vidítani a gyászolót meg erősnek kell lenni meg a munkába kell temetkezni. A valóságban (meg szinte az összes régebbi vallásban, népi kultúrkörben) sírni kell sokat együtt és ruhánkat megszaggatni és szenvedni, sokat gondolni a halottra együtt, erre külön szabályok voltak, hogy hol és mikor és kivel. Siratóasszonyok meg gyászruha meg ezek. Ma meg semmi, menjél vissza dolgozni, úgyhogy egyre több lesz így a komplikált gyász, és ezeknek a pszichoterápiájáról szól a továbbiakban a könyv.

Minden pszichoterápiás módszerről van egy fejezet, amelyek nagyon vagy csak kicsit rosszul megírtak, változó mértékben zavarosak, és egytől egyik nevetségesen elméletiek. Engem mondjuk alapból idegesíteni szokott pszichoterápiás könyvben a túlintellektualizálás, annyira úgy néz ki, mintha gyávaságból nem mernénk nevükön nevezni a dolgokat. A melankóliás, szeretetében ambivalens, tárgyválasztásában nárcisztikus személy ezen prediszponáló tényező miatt a tárgyvesztés hatására nárcisztikus regresszióba kerül. Jó, végülis nevezhetjük tőlem tárgyvesztésnek is a szeretteink halálát, ha az segít, de két mondattal később a legnagyobb félelmeim is beigazolódtak és igen, előkerült Melanie Klein meg a jó és a rossz anyamell. Na mindegy. A hipnózisról szóló fejezet nem rossz. Csupán persze egyikben sem írnak az égegyadta világon semmit arról, hogy hogyan kezeld gyászoló páciensedet pszichoterápia során, de végülis nem baj, mert az első pár fejezetből az ember azért kap egy képet, a többi meg a józan ész.

A későbbiekben még olyanról van szó, hogy hogyan segíthet a gyászolóknak a szociális munkás meg a lelkipásztor meg hogy milyen jogi problémákat vet fel a halál. Kár ezért a könyvért, mert lehetett volna sokkal jobb is, így egy kicsit olyan összedobáltra sikerült. Nem tudom, kiknek lehetne ajánlani, mert vannak benne professzionális nyelvezetű, de laikusoknak szóló részek is. Nem olvastam végig, mert a jogi részek már nem érdekeltek igazán, meg amúgy is felbosszantottak a családterápiás irányzatokkal meg a Melanie Kleinnel. Pilling János írhatna egy könyvet egyedül, azt tudnám ajánlani, egyébként meg ha halálról akarunk olvasni, akkor marad Polcz Alaine.

Szólj hozzá!

Címkék: pszichoterapia

A bejegyzés trackback címe:

https://isoldeolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr585587099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása