Ezt a könyvet a férjem adta még év elején, amikor filmkritika-írásról akartam olvasni. Kálnoki Izidor a századfordulón (mármint a 19. és 20. századén) dolgozott újságíróként, időnként "Vulpes" álnéven. Ebben a kis könyvben röviden és nagyon viccesen összefoglalja, hogyan kell újságírónak lenni. Az a tipikus békebeli pesti humor, kicsit Karinthy-ra emlékeztet, elég szórakoztató. Külön fejezetet szentel a különféle újságíró-típusoknak, illetve a különféle cikkeknek, például fejezet szól "a színházi kritikáról,mint a műítészet egyik fontos részéről". Ebből idézek most (mert rájöttem, hogy úgyse tudom rendesen leírni, milyen ez a könyv, inkább olvassunk bele.)
"A színházi kritika, illetőleg műítészet egyik legfontosabb feladata a sajtónak. A színházi kritika nemcsak kivégez írókat és írásműveket, nemcsak az ujjai körül csavargat művészeket és művésznőket, nemcsak vezérli, irányítja és módosítja a közönség ízlését, de teremt is új nagyságokat színpadon és irodalomban és életben. Szóval a színházi kritika a sajtó liftje: vagy felvisz a negyedik emeletre, vagy leszállít a pincébe a limlomraktárba.
(...)
Elmondom, hogy lehet a színházi kritika terén elismerést, tekintélyt és hírnevet szerezni.
Az ember elmegy a bemutató előadásra, vagy esetleg a főpróbára is Ajánlatos kissé álmos, spleenes arcot ölteni, s olyan kétségbeesett mozdulattal beülni a karosszékbe, mintha robotmunkát kellene kezdeni. Bágyadt mosollyal fordul aztán hátra a kritikus valamelyik kollégájához:
- Már kezdhetnék ezt a hülyeséget.
Szóval ki kell mondani a darabról, még mielőtt egy szót is hallottunk belőle, hogy bizonyosan hülyeség. Mert ki tud nálunk írni? Senki. Az öregek kiírták magukat, a fiatalok még nem tanultak bele. Talán csak az egyetlen Feld Matyi a kivétel. Őt kímélni kell, mert már vagy hatvan éve tüdővészben haldoklik és minden premier előtt vödörszámra köpi a vért. Ő tehát jó író, de a többi, aki nem haldoklik tüdővészben! Azokat agyon kell ütni, mert nagyon egészségesek.
A színészeket, színésznőket a legnagyobb bűn lenne kímélni és megdicsérni. Úgyis elbizakodott, gőgös népség és mindig jókedvük van és mindig mulatnak. Jó lesz egy kicsit a körmükre koppintani, hogy megérezzék. Aminek a kritikus ilyenformán ad kifejezést a nézőtéren:
- Ennek a vén komédiásnak holnap egy kicsikét kitaposom a beleit."
Hát szóval ilyesmi. Nem tanulunk meg semmit sem az újságírásról, ellenben egy csomót megtudunk a századelő sajtóéletéről. Báli tudósító meg ilyenek. Aranyosan korhű és humoros.
