Egyszer már olvastam ezt a könyvet magyarul (A kutya különös esete az éjszakában), és emlékszem, hogy húzódozva vettem a kezembe, mert egy autista kisfiúról szól, biztos valami nyálas-szomorú családi történet. De aztán rábeszéltek, és nagyon szerettem a könyvet, nyomokban sem szerepel benne érzelgősség. Sőt. A könyvet egyes szám első személyben az autista kisfiú írja, az autistáknak meg ugye enyhén szólva nem kenyere az érzelmesség, sokkal inkább szeretik a praktikus megoldásokat, a távolságtartást, a másodfokú egyenleteket, meg amikor három piros autó jön egymás után az utcán. 

"This is a murder mystery novel."

Christopher 15 éves, autista, és egy éjjel a szomszéd hölgy pudliját holtan találja. Mivel a kutyából kiáll egy vasvilla, Christopher hamar levezeti magának az algoritmust, hogy a kutyát a legnagyobb valószínűség szerint meggyilkolták a vasvillával. Úgy dönt, hogy nyomozni fog, ki ölte meg a kutyát, és a nyomozást egy könyvben rögzíti. Lényegében erről szól a könyv, meg hogy közben előre nem látott, nyomasztó családi titkok is a felszínre kerülnek mintegy véletlenül. Izgalmas. 

Attól nagyon klassz a könyv, ahogy Christopher szemléli a világot, mindig felfedezem a bennem lakozó autista kisfiút általa. Christopher okos. A matematikailag levezethető, logikus dolgokat szereti. A zavaros érzelmi izékkel nem tud mit kezdeni. Ennek megfelelően próbálja megérteni a világot, leegyszerűsíteni algoritmusokká, távolságtartóan, logikával kezelni. Például, ha Christopher reggel három piros autót lát iskolába menet, akkor jó napja lesz, ha pedig sárgákat, akkor rossz napja lesz, egész nap a sarokban fog ülni letargikusan és semmit sem csinál. Amikor a tanítónő rámutat ennek a logikátlanságára, Christopher elmagyarázza, hogy valami alapján el kell dönteni, milyen napod legyen, a legtöbb ember az időjárást használja erre, aminek szintén semmi értelme, hiszen ha fedett helyen dolgoznak, elvileg nem kellene elszomorodniuk az esőtől. Nekem valamiért nagyon tetszik Christopher "kocka" világnézete. 

A fő történetszál mellett Christopher néha matematikai problémákat fejt ki a regényben, vagy elmagyarázza, miken gondolkodott épp. A pályaudvarról nem leírja a benyomásait, mint egy rendes író, hanem képen közli az alaprajzot, hogy értsük, mi merre van. Meg térképeket mellékel, meg grafikonokat a helyszínről meg az aktuális történtekről. Nagyon érdekes és újszerű és klassz. Magyarul is jó volt, angolul is jó, mivel Christopher (vagyis valójában Mark Haddon) nagyon egyszerűen és célratörően fogalmaz, szerintem mindegy, milyen nyelven olvassuk.