A férjem haverja hozta direkt nekem ezt a könyvet az USÁ-ból amikor itthon még csak nem is hallottunk róla. Valójában a cím mindent elmond, amit tudni érdemes, a Büszkeség és balítéletről van szó, zombikkal. Bizonyára manapság is vannak olyanok, akik szeretik a viktoriánus angol romantikus irodalmat, és vannak olyanok is, akik szeretik a trash-horrort, ez a könyv pedig a fenti két csoport metszetének készült. És valóban vicces.
Grahame-Smith egyszerűen fogta a Jane Austen-regény eredeti szövegét, beleírt egy rakat zombit meg nindzsákat. Grahame-Smith szerint "a Büszkeség és balítélet remek alapanyag volt zombihorrorhoz, mivel szerepel benne talpraesett, nagyszájú hősnő, jóképű, szófukar hős, egy teljes hadtest állomásozik a környéken nem tudjuk, miért, és a szereplők állandóan gyalogolnak egyik helyszínről a másikra vagy lovaskocsival utaznak egyik helyről a másikra. Egyszerűen vérontásért és agyatlan erőszakért kiáltott a történet."
A regény hűen követi a Büszkeség és balítélet eredeti történetét, angol vidék, csakhogy egy olyan angol vidéken játszódik, ahol a sajnálatos események óta agyevő zombik ("the unmentionables") kóborolnak éhesen. Akit megharapnak, az maga is zombivá válik, ahogy ez lenni szokott. Ilyen körülmények között éldegél a Bennet család: Mrs. Bennet egyetlen célja, hogy kiházasítsa leányait, ezt azonban kissé nehezíti a tény, hogy Mr. Bennet zombiölő harcosokká képezte ki a kis csapatot. A Bennet-lányok a Távolkeleten tanultak harcművészeteket, de brilliánsan kezelik a lőfegyvereket is. A környéken házat vesz egy bizonyos Mr. Bingley, aki gazdag és jóképű, Mrs. Bennet közreműködésével a leányok találkoznak is vele és mogorva haverjával, Mr. Darcy-val egy bálban, a bál során zombik támadnak a vendégseregre, a Bennet-leányok a Pentagram of Death nevű formációjuk segítségével lekaszabolják az élőholtakat, Jane Bennet és Mr. Bingley között gyengéd szálak szövődnek, Elizabeth Bennet és Mr. Darcy pedig első látásra antipatikus egymásnak.
A folytatásban is pontosan ugyanaz megy, mint az eredeti regényben, ügyesen beleszőve a zombiszálat. A kedvenc jelenetem, amikor Mr. Darcy megkéri Elizabeth kezét - az eredeti párbeszéd is eléggé drámai, feszült, udvarias és visszafogott brit modorban azért jól kiosztják egymást. Itt viszont mind Elizabeth, mind Mr. Darcy profi harcos, így a beszélgetés során végig élethalálharcot vívnak, és a lelkizés egy klassz, pörgős akciójelenet közepette zajlik, japán kardok, csattanó talpélek, piszkavas és ripityára tört bútorok főszereplésével.
Vicces könyv, főként amiatt, hogy az eredeti, régies nyelvezet megtartásával sikerült beleírni a zombikat, és mert az akciójelenetek a legtöbb esetben semennyire nem lógnak ki a történetből. Furcsa módon a karakterek is egészen tökéletesen beleillenek a szerepükbe, Elizabeth Bennet személyiségét ismerve cseppet sem meglepő, hogy muskétát hord a harisnyakötőjében. Külön szerettem az illusztrációkat és azok feliratait. Óvatosan jegyzem meg, hogy szerintem a Büszkeség és balítélet első olvasásra nem unalmas, inkább bájos, meg az ember izgulhat, hogy most összejönnek-e vagy sem, de ha ismered a történetet, akkor már unalmas, és ezen a zombik csak néhol segítettek. Néha ellaposodott és nem történt semmi, csak teáztak meg zombikkal verekedtek már megint. Az alapötlet nagyon klassz, a megvalósítása is szórakoztató, hangosan nevetős részekkel, dehát épphogy kitartott a könyv végéig.
Lesz folytatása, aminek a világon semmi értelmét nem látom (Elizabeth Bennet korábbi éveiről fog szólni), valamint készül belőle film Natalie Portmannel, az jó ötletnek tűnik.
Én angolul olvastam, fogalmam sincs, a magyar fordítás milyen.
