Akkor essünk túl azon, hogy szabadkozom, meg hogy guilty pleasure, meg hogy jaj mennyire kínos meg mekkora butaság, én szeretem ezt a könyvet. Tényleg szeretem, mit lehet tenni. Sok évvel ezelőtt olvastam, és azóta is klasszikus szövegeket idézgetek belőle*, most meg megláttam anyáméknál, és két napozás között elolvastam gyorsan.

A kerettörténet annyi, hogy a Szarka becenevű főszereplő tizenhétéves kiscsaj könyvet ír nyári élményeiről az ősz során. Főleg óra alatt írja, mert akkor van ideje. Nyári élményei abból állnak, hogy lestoppol Siófokra, ott elkezd dolgozni egy sörözőben, és megismerkedik a Barbival. Míg hősnőnk alacsony, barna zselézett hajú deszkásgatyás csaj, addig a Barbi egy szőke szexistennő ribanc tizenhétéves kiadása. Ezek ketten aztán kalandokba keverednek, egyből kb. az ötödik oldalon Izraelben találják magukat pénz nélkül, aztán különféle pasikat hajkurásznak különféle európai nagyvárosokban. Eközben (legalábbis a szerzőnek ez volt a szándéka szerintem) a legfontosabb és kimondatlanul is mindenekfelett hangsúlyos szál Szarka és a Barbi enyhén homoerotikus, ám annál hülyepicsásabb barátsága, a könyv tanulsága szerint ugyanis nők között nem létezik barátság. Ennek megfelelően itt játszmázás van, meg mélylélektan, meg karakterfejlődés, nekem tulajdonképpen teljesen mindegy, tőlem lehet az is. Azok a kedvenc részeim, amikor Szarka előadja a véleményét a világról, és bár teljesen nyilvánvalóan egy idősebb íróember eszmefuttatásait halljuk eszementen vagánynak szánt kiscsajos szövegbe burkolva, mégis.

A könyvből készült film is, amely elviselhetetlenül, rettenetesen siralmas volt, majdnem végig befogtam a szemem.

*Ezeket pl.:
"Éljen tudatosan, aki tud. Én nem tudok, meg nem is akarok, bár szeretnék."
"Az ember soha ne adja fel szülei nevelését. Persze reménytelen vállalkozás, de épp ez benne a magasztos."
"Nem szeretem, hogy minden a szexről szól, miközben nem is, pedig de."