Ez pedig A Turista folytatása, és az az érdekessége, hogy elég jelentős részben Budapesten játszódik, mert O. S. akkor írta, amikor itt élt. (De miért élt itt? Előtte meg Romániában? Aztán meg Lipcsében? Tuti, hogy kém.) Az előző részt követően Milo, aki a főhős CIA-ügynök, átment irodai munkára, de most megint terepen kell dolgoznia, és kinyírnia is kell embereket megint, amit pedig ő nem szeret és nagyon rosszul bír. A könyv Németországban játszódó részében a CIA mellett a német titkosszolgálat is bekapcsolódik a történetbe. Több szálon fut a cselekmény és nem tudhatjuk, ki hogyan és miért ver át kit, meg Milo titokzatos szülei is szóba kerülnek időnként és új dolgokat tudunk meg még a főhősről is, de valamiért mégis sokkal követhetőbb, mint az előző rész. A Turista esetében kifejezetten koncentrálnom és gondolkodnom kellett, hogy kibogozzam a szálakat, itt meg valahogy úgy vezet végig az író, hogy izgalmas is, de nem idegesítően bonyolult. Jobban összeáll a kép a végén. Jobban tetszett ez a második rész az előzőnél, mintha most jött volna bele O. S., hogyan kell jól kémregényt írni.
És hát a fordító által elrejtett popkulturális utalás a 16. oldal alján, azon hetekig röhögtem, igazi easter egg, rajongónak.
