HTML

isoldeolvas

Friss topikok

Címkék

analízis (10) antipszichiátria (1) Arsan (1) Austen (1) Auster (9) Baddeley (1) banks (2) Barabási (1) Baricco (2) Bauer (1) Baxter (1) Bentall (2) Bester (1) Bloom (1) Bradbury (1) Brautigan (1) Brown (1) Chandler (1) Changeux (1) chicklit (2) Csepe (1) csermely (2) Csermely Gyula (1) Csíkszentmihályi (1) Cunningham (1) Dahl (4) Dick (1) Dylan (1) Edwards Jones (1) életrajz (3) Ellis (1) eroszak (2) Evans (1) Fable (3) fantasy (10) Fejős (1) film (1) Firefly (2) flow (1) Füredi (1) Gaiman (9) Gordon (1) Grahame Smith (1) Grimwood (1) Gyacsenko (1) Haddon (2) halozat (2) Hamilton (1) Herczog (1) Herman (1) Hobb (1) Hoffmann (1) Hornby (1) Huszár (1) Huxley (1) Hyperion (2) interperszonális (1) jóga (1) Karterud (1) Kehlmann (1) képregény (1) kepregeny (2) Kesey (1) Kinsella (8) kognitiv (7) Kosza (1) krimi (4) Kullmann (1) Laurie (1) Lázár Ervin (1) Lehane (2) Lelord (3) Lénárd (2) Lurija (1) Malan (1) Marquez (1) Maynard (1) McAffrey (1) McCullough (1) Mero (1) Miller (1) Mitchell (1) Moore (7) Morgan (3) Mórotz (1) mozgásterápia (2) Murakami (1) Nemeth (2) Niffenegger (3) onsegito (1) Orlean (3) Pelevin (1) Perczel (1) Perez Reverte (1) pratchett (4) pszichiátria (1) pszichoterápia (5) pszichoterapia (22) Racsmany (3) Rados (1) Raffai (1) rehab (2) Ross (1) Salinger (3) Schatzing (1) sci fi (28) séma (1) shopaholic (5) Simmons (2) Smiles (1) Steinhauer (3) Stern (2) Sullivan (1) szelfpszichológia (1) Szendi (2) Szerb Antal (1) Szőnyi (1) sztrugackij (7) tankönyv (5) Tényi (1) terhesség (2) Tokaji Zsolt (2) TothKrisztina (1) Townsend (1) trauma (2) Tringer (2) utikonyv (1) vancsa (1) Vian (1) Vígh (1) Waltari (1) Yalom (3) Young (1) Zafon (2) Zelazny (1) zene (1) Zsoldos (1) Címkefelhő

Charles Baxter: A szerelem bősége

2010.08.03. 19:02 isolde

Te jó ég, mennyire jól esett ez a könyv, éreztem én, hogy hiányzik nekem az emberekről szóló, magyar nyelvű fikció, de nem is tudtam, hogy ennyire. Ne értsünk félre, szeretek én angolul olvasni, szeretem a science fictiont meg a zombikat meg a pszichoterápiás könyveket (jó, némelyiket utálom, de ez mellékszál), mindemellett azért regényt olvasni magyarul, az egészen utánozhatatlan, el is olvastam két nap alatt.

nem túl biztató borítóképTehát Charles Baxter, az író nem tud aludni, lemegy sétálni, találkozik egy haverjával, aki elmesél neki egy történetet, aztán a történet többi szereplői is elmesélik a történetüket. Ez a kissé mesterkélt keretsztori aztán ahhoz vezet, hogy több szereplő meséli el felváltva a saját történetét egy-egy fejezetben, mind a szerelemről (igazából néha a szeretetről) szólnak, természetesen összefonódnak a szálak és kiderül, hogy az emberek élete hatással van egymásra és a sajátunkban főszereplő vagyunk, közben meg mindenki máséban is valamilyen szereplő. Néha csak egyvalakitől halljuk ugyanazt a történetet, néha két különböző szemszögből is, az is eléggé lenyűgöző, mennyire teljesen máshogy élik meg a benne résztvevő emberek ugyanazt az élményt vagy ugyanazt az egy napot és mennyire máshogy emlékeznek rá. Rögtön azon gondolkodom, hogy vajon az életem résztvevői mennyire élnek át éppen valami teljesen mást, mint ami szerintem történik.

Kicsit még mesélem, mert úgy érzem, meg kell védenem ezt a könyvet a hülye címe miatt, bár később kiderül, hogy miért ez, és utólag már van értelme, de most komolyan ki vesz meg ilyen című könyvet (angolul is gáz, nyugi), pont nem tudnám eldönteni a borító alapján, hogy valami elszállt, dagályos blődség vagy szimpla erotikusirodalom, na egyik se, hanem pont annyi dagály és pont annyi erotika (meg szenvedés, meg humor, meg halál, meg kávé) van benne, mint amennyi az életben általában lenni szokott. Az összes szereplő, Chloé, a pincérlány, az agorafóbiás ügyvédribanc, a szomszéd filozófiaprofesszor meg a kutyás csávó is nagyon valóságos és életszerű. Azonnal felismerhető a nyelvezetükből, hogy melyik fejezetben beszélnek, tök életszerűen pont így fogalmazna egy pincérkiscsaj meg egy zsidó bölcsésztanár. Inkább csak úgy az életükről mesélnek, de persze, legfőképpen a szerelmeikről, amikor kerestem a képet, valahol olvastam, hogy a Szentivánéji álmot rángatták elő a könyv kapcsán, és tényleg hajlandó vagyok belelátni, pont van benne annyi álmatlanság meg huncutság meg Shakespeare-utalás, szól annyira a szerelemről, mint az.

És szép, és visz magával, olyan könyv, hogy lassan indul be, aztán egyre mélyebbre és mélyebbre megyünk benne és akkor már nem is nagyon akarom letenni, és szép mondatok vannak benne. A kedvenc olvasási technikámmal olvasom, vagyis nagyon gyorsan, de közben csomószor lefékezek, hogy hé, ez valami szép volt, és elolvasok még egyszer vagy háromszor mondatokat vagy bekezdéseket vagy oldalakat. Ugye, nem kell már külön méltatnom a fordítást, hanem kiderült az eddigiekből, hogy klassz. Különben azt mindig akartam kérdezni, hogy más ember is szokott-e így olvasni vagy az emberek inkább egyenes vonalú egyenletes sebességgel olvasnak.

Készült belőle film is, nem tudjuk, milyen lehet.

13 komment

Címkék: Baxter

A bejegyzés trackback címe:

https://isoldeolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr285587151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

35704 2010.08.03. 19:42:20

én néha szoktam így olvasni

Ildy 2010.08.04. 08:49:51

Nagyon-nagyon jónak kell lennie a könyvnek, hogy oldalakat újraolvassak. Nem is szokott előfordulni. Mondatokat esetleg. De inkább megjelölöm az oldalt, ami tetszik, és ha végig olvastam a könyvet, visszatérek rá.

Klunks 2010.08.04. 10:05:36

Nálam az olvasási módszer inkább könyvfüggő. Egy Stephen King vagy egy Philip K. Dick könyv húz magával és végigrohanok a szövegen, míg Vonnegut összes könyvén lassan, a szavakat ízlelgetve haladtam.

lallala 2010.08.04. 10:05:46

Én is így olvasok. Ha szakirodalmat olvasok, akkor gyakran tudatosan kell átállítanom magam egy lassabb, értelmezőbb olvasási módra.

mikien 2010.08.04. 10:59:02

Szerintem fogom olvasni. Felkeltetted figyelmem. Nekem is van pár történetem...., épp ilyenekre gondolnék, mint te is. Azt, hogy milyen sebességgel fogok olvasni egy könyvet, nálam inkább a szereplőktől függ. Például a Szinuhe-ben a beszéd a csata előtt, amit a hadvezér mond a katonáknak. Előtte becsuktam a könyvet, hogy fejben kitaláljak egy ilyen beszédet, de hamar feladtam, nem tudtam olyan gördülékeny beleéléssel beszélni, mint a hadvezér. Szóval nem sikerült semmilyen beszédet írnom...., mondjuk talán épp ezért nem én írtam azt a könyvet.

72409 2010.08.04. 11:38:42

sokszor elolvastam már, de mindig más részt/részeket találok szépnek benne, és én is gyakran ugrom vissza újraolvasni. olyan is van, hogy a szemem visz tovább, az agyam meg leragad a kettővel azelőtti gondolatnál. akkor is szeretném ezt a könyvet, ha nem azt jelentené nekem, amit, de így meg pláne.

nennial 2010.08.04. 13:34:21

vao. marozsán erika is szerepel a filmben :)

6782 2010.08.04. 17:06:44

Én is így olvasok. Ha megfog, akkor hadarva, de időnként vissza-vissaztérve, ízlelgetve. És ha nagyon tetszett, akkor egy éven belül újraolvasva. És ha még akkor is nagyon tetszik, akkor ezt ismételgetve akár évekig. :)

17686 2010.08.04. 17:39:55

RealTrebitsch: juteszembe, nem kéne lassan visszaadnod a könyveimet? :))

6782 2010.08.04. 23:57:00

Óóóóóó, te jó ég... Közben volt egy költözés, elkerültek a polcról, ahol szem előtt voltak, de megvan mind, most összekészítettem a pakkot...

Encsi 2010.08.07. 13:40:42

Megragadom a lehetőséget, és jelzem, hogy ha a "blogoljak-e" dilemmád odaát a másikon azt eredményezi, hogy itt éled ki a grafomániád, én örülök :)

oldi 2010.08.18. 18:32:30

Én általában a könyv utolsó egy-két mondatával kezdem az olvasást, ami akkor még nem mond semmit, de épp ettől izgalmas, aztán mire a végére érek, akkor újra olvasva: "na, igen". Oldalakat ritkán olvasok újra, mondatokat többször, egész könyveket pedig annál is többször.

dingo 2010.11.28. 23:28:25

én a filmet láttam, a leírása mindenhol nagyon gáz, mert ugy kezni, ahogy te: Charlie elmegy sétálni.. csakhogy az egész filmben egy fél mondat sincs Charlie-ról, a tanár meséli a történetet. szoval a te oldaladon találtam meg először a könyvet, és hát rögtön kedvet is adott az olvasáshoz, úgyhogy holnap indulok és felkutatom könyvtárban vagy boltban vagy interneten vagy akárhol. a lényeg tehát, hogy a könyvet nem olvastam, de a film alapján jó lehet. a film is jó(már ha az ember szivesen néz drámákat). szerintem érdemes megnézni.
süti beállítások módosítása