Fél éve vettem a könyvet, és most, hogy így szóba jött, kíváncsi lettem rá. Ki lehet olvasni két nap alatt, és nem volt végülis rossz.
Thomas Lang egykori katona, jelenleg szabadúszó, nagyon laza, okos, szarkasztikus humorral rendelkező, whisky-n és cigarettán élő, rendkívül szimpatikus férfihős. Valaki fel akarja bérelni egy gyilkosságra, ő azonban nem vállalja el, mivel helyén van a szíve, és gyilkosságokat nem vállal. De részben kíváncsiságból, részben becsületből felkeresi (legalábbis megpróbálja) a leendő áldozatot, hogy esetleg figyelmeztesse a fenyegető veszélyre. Ám kiderül, hogy az ügy sokkal bonyolultabb egyszerű gyilkosságnál, és olyanok is benne vannak, akikről nem is gondoltuk volna. Aztán kiderül, hogy az ügy még ennél is nagyobb és bonyolultabb. Van gyönyörű, gazdag lány, Lang barna esőkabátot viselő ex-katonatársa, gonosz (?) iparmágnás(ok), többféle nemzet titkosszolgálata, másik gyönyörű, gazdag lány. A helyszín egy darabig London, amit imádok, mert én is sétáltam ott azokban a parkokban, ahol sétálnak, és amikor Covent Gardenről írnak, akkor eszembe jut a Covent Garden, azután Prágában időzünk, amit imádok ugyanezért, azután pedig Casablancában, ami nem hasonlít a filmre. A történet kicsit elnagyolt, vannak benne hiteltelen és leegyszerűsítő fordulatok, nem egy, de azért nem rosszabb egy átlagos James Bond-film alapsztorijánál.
A szorit azonban Thomas Lang meséli, akinek remek szövege és klassz, ironikus, brit humora lehet. Sajnos a fordítással sikerült ezt egy kissé agyonvágni. Megértem, hogy nem könnyű feladat lefordítani egy könyvet, amelynek a lényege a jó szöveg, és időnként tényleg remekül eltalálja a fordító a megfelelő magyar kifejezést, és olyankor nevetek. Máskor annyira szó szerint lefordította, hogy látom mögötte az eredeti angolt, vagy odaképzelem, és akkor nevetek azon. A többi esetben meg nem találta el és nem nevetek. És akkor még ott van az, hogy az egyik oldalon magázódik, a másikon tegeződik ugyanaz a két szereplő, véletlenszerűen. És azt is utáltam, hogy Lang E/2-ben mesél nekünk, magyar nyelvben ez nem szokás, szerintem az olvasót nem ildomos tegezni, max az Ikea katalógusban, bár ott se tetszik. Szerintem ezeket T/3-ban, max T/2-ben szokás írni, és nem érdekel, ha most, miközben olvasol, azt gondolod, milyen egy sznob vagyok. (Ugye, hogy fura?) Engem csak ne tegezzen holmi ponyvaíró fordító.
Szóval az az érzésem, hogy angolul ez egy remek, vicces könyv lehet, magyarul meg egy átlagos. Egyébként a magyar címért sem vagyok oda.
És akkor persze még a borító kérdése. Én azt hittem, engem nem fog zavarni Hugh Laurie nyilvánvalóan Házdoktort idéző arca az elején, nem az a fontos, hogy néz ki egy könyv, hanem, hogy mi van benne belül, a lényeges az a szemnek láthatatlan. És ehelyett rohadtul zavart, hogy amikor elképzelem a főszereplőt, House-t látom, pedig egyáltalán nem ő az, egy teljesen más karakter. Legalább 130 oldalig küzdöttem, míg végre el bírtam valahogy szakadni ettől, és el tudtam máshogy is képzelni szegény főszereplőt House feje nélkül. Jó, lehet, hogy most azt gondolod, biztos csak túl kevés a képzelőerőm, de nézd csak meg, az eredeti kiadás borítói mennyivel jobbak. (ugye, hogy idegesítő?!)
Filmbuzin ugyanerről
Lobotomia szerint